L'Écume des jours

Azóta el akartam olvasni ezt a könyvet, mióta láttam a belőle készült filmet. Ilyen is ritkán van. Sokáig megfilmesíthetetlennek tartották a sok szimbólum, a fura képi világ miatt, de aztán jött Michel Gondry. Nem fordította ugyan ki magából a világomat a film, de kifejezetten szerettem, és gondoltam, a könyv ezt még jobban tudhatja, hiszen a fantáziánknak semmi nem szab határt.

Ritka ugyebár, hogy előbb látom a filmet, és aztán a könyvet (egyébként pont most jártam így egy Ken Liu novellával is). Az meg talán még ritkább, hogy a filmet jobban megszeretem, és most mégis ez történt. Valahogy a regény hangulata nem kapott el annyira, mint a filmé, pedig minden megvan benne, amit általában szeretek: abszurd, szerelem, tragédia, mágikus realizmus, kritikai felhang. De a szerelmi történet sokkal közelebb férkőzött a szívemhez a vásznon.

A történet nem túl bonyolult: Colin munka nélkül is jómódúan éli életét. Megismeri Chloét, egymásba szeretnek, összeházasodnak, majd a nő megbetegszik, és ezzel az életük folyamatosan szűkül és tragédiába fordul. Emellett még a barátaik, Alise, Chick és Nicolas életébe is betekinthetünk.

Nos, nem tudom, nálam miért nem működött. Az összes hozzávaló stimmelt, de egyszerűen nem állt bennem össze egy kerek egésszé. Talán nem most volt itt az ideje.

5/4