Három szín: Kék
A három szín trilógia nyitódarabja nem adja nagyon könnyen magát, de gyönyörű képekkel és varázslatos zenével bűvöl minket a képernyő elé. Kieslowski a francia lobogó színeit és hozzá a nemzeti mottót, a Szabadság-Egyenlőség-Testvériséget tette filmjei ihletőivé.
Őszintén, nem hiszem, hogy bármikor is a szabadságra gondoltam volna enélkül, amikor a filmet nézem. De nem is biztos, hogy ez szükséges lenne hozzá. Persze így, hogy hívószóként magam mellett tartottam, megtaláltam néhány fonalat, amibe kapaszkodhattam, de a művész(i)filmek közül ez szerintem még peremterület, van elég fogódzó annak is, aki a történetközpontúbb filmeket kedveli.
A Juliette Binoche által játszott Julie elveszíti férjét és gyermekét, és hirtelen egyedül kell az életben boldogulnia - illetve még azt is el kell döntenie, akar-e egyáltalán boldogulni. Apró történéseken keresztül tárul fel előttünk a nő gyásza és szintén ezeken keresztül ismerjük meg múltját és személyiségét. A halott férj által hátrahagyott befejezetlen zenekari darab-kórusmű nagyon szép szimbóluma (szerintem) Julie-nak és az ő önállóságának, életének.
Nem mondom, hogy feltétlenül ez lesz a kedvenc (francia) filmem, de közel 30 éves kora és a mai filmekhez képest lassú építkezése ellenére élveztem és biztosan folytatni fogom a trilógiát. Bár már az elején megtettem, újra kiemelném a képi világot és a zenét.
5/4
