Non ti muovere

Szeretem a meglepetéseket. Azért is szeretek különböző könyves kihívásokba, olvasókörökbe belekóstolni. Régen jellemző volt rám, hogy egy szerző vagy téma műveit habzsolom, de egy ideje jobban szórakoztat a változatosság. Meg a tiszta lap, mert rendszerint semmit nem tudok ezekről az olvasmányokról, vagy vajmi keveset.

Mazzantini regénye is ilyen volt, a Szabados Ági-féle NIOK kihívás áprilisi könyve, ami rendszerint az általam követett Népszerű könyvek molyos kihívás következő havi könyvei közé is feltornázza magát. De örömmel vettem tudomásul, hogy ezzel az 1001 könyves listáról is kipipálhatok egy tételt.

Nem árulok el zsákbamacskát, ha elmondom: a könyv azzal az alapszituációval indul, hogy Timoteo lányát súlyos baleset miatt, fejsérüléssel szállítják kórházba, abba, amelyikben apja is éppen operál. A regény jelen idejét adják azok az órák, amit az Angela műtétjét végigizguló apja a műtő előtt tölt, várva, hogy a lány anyját, az ő feleségét: Elsát várja, aki külföldre indult, mikor az esemény történt.

A könyv valós szövetét azonban nem ez adja, hanem Timoteo múltba révedése. Arra emlékezik, mi volt Angela érkezése előtt. Hogyan érezte úgy, hogy a házassága már üres, hogy talán soha nem szerette Elsát, és hogy egy véletlennek köszönhetően hogyan ismerte meg Italiát, aki minden volt, amire soha nem vágyott és akitől mégsem tudott elszakadni. Az elején úgy éreztem, hogy Timo története gyónás, bűnei beismerése egy meg nem nevezett erőnek, áldozat a lánya életéért cserébe. Később szépen lassan átfordult vallomásba. Valamibe, amit mindig el akart magáról mondani rajongott lányának, és most, hogy elképzelhető, hogy a percek száma véges, még úgy is el akarja mesélni, hogy a másik fél nincsen jelen. Egy olyan történetet rejteget magában, ami meghatározza őt magát, és talán tanulságos lehet valakinek, aki csak most kezdi az életét.

A könyv erőssége annak a vívódásnak a hihetetlenül erős érzékeltetése, ami Timoteo életének része lesz. Az értékek, amiktől elfordul és azok, amik felé szeretne tartani. Nagyon sok eseménynél éreztem az egyén szűrőjét és azt, hogy utólag mennyire más megvilágítást kaphat valami, ha más szemszögét is megismerjük. Egy esendő ember döntései és halogatásai bontakoznak ki előttünk, amit saját magam számára is meglepő együttérzéssel és ítéletmentesen tudtam olvasni. 

Sajnos a kurta-furcsa lezárás nekem kicsit rontott az összképen, de mindenképpen ajánlom szeretettel.

5/4