Country Heaven

Ez is egy Arany Pöttyös, de ez most kicsit csalódás.

Azért szeretem ezt a sorozatot, mert bár hangulatban, témában nagyon sokféle könyvet adnak ki, mégis mindegyikben van egy kicsi plusz, valami váratlan. Nyilván nem segít, hogy már ilyen hozzáállással állok neki egy Arany Pöttyösnek.

Ez a kötet a romantikus(-erotikus) regények számát gyarapítja. Ettől még lehetne jó. De sajnos nekem semmivel nem sikerült kiemelkednie az átlagból. (Na jó, a receptek érdekesnek tűntek, azokat ki fogom próbálni.) Voltak könyvek, amiket kiskorotokban a barátnőitekkel elváltoztatott hangon, túldramatizálva felolvastatok egymásnak, és szakadtatok a nevetéstől? Na ez olyan. (Mi Romanákat olvastunk.)

A történet: Rye Crenshaw híres country-énekes. Cinikus rosszfiú, aki csak a mának él. Közönsége elől is titkolja jól felépített imidzsének részeként, hogy gazdag családból származik és egyetemet végzett (majdnem), de miután a diplomát éppen amiatt nem szerezte meg, hogy énekesi álmait valóra váltsa, szülei kitagadták és nem tartják a kapcsolatot. Egyedül húga, Amelia Ann hívja fel időnként, ám amikor anyjuk ezt megtudja, személyesen közli Rye-jal, hogy ennek most vége, és a húga diplomaosztójára sem mehet el. Rye ekkor annyira feldühödik, hogy elviharzani próbál marketingeseményről, és amikor egy részeg férfi rajongója (?) útját állja, szerencsétlen módon meglöki és ebből hatalmas médiavihar lesz, elidegenítve tőle sokakat. 

Tori Simmons doktorandusz kulturális antropológiából, azonban a nyári szünetben kénytelen szakácsként dolgozni egy étteremben, hogy nagyszülei halála után megpróbálja kifizetni a ráhagyott jelzálogot és orvosi számlákat. Gyerekkorában autóbalesetben vesztette el szüleit, így már tényleg nincs senkije a világon. Kilátástalannal látja jövőjét.

Rye véletlenül éppen abba az étterembe tér be egy koncert után turnéja során, ahol Tori főz, és életében nem evett még olyan jót. Mivel éppen kirúgta a magánszakácsát, nagy összeget kínál Torinak, hogy a hátralévő két hónapra főzzön rá a turnén. A lány nem tud nemet mondani a zsíros ajánlatra, és ahogy az lenni szokott, itt kezdődnek a bonyodalmak.

Klasszikus "ellentétek vonzzák egymást" dinamikát kapunk, ami nálam alapból hátrányból indul, mert ezt a felállást nagyon hihetővé kell tenni. Szerintem ez itt nem sikerült. Adott a hedonista, őrült szexi cowboy, meg a stréber, végtelenül cuki és ártatlan szakács, akik nagyon nem akarnak egymásba szeretni, de mégis, és természetesen megváltoznak egymás kedvéért, de vannak patikamérlegen kimért konfliktusok meg félelmek, amik pontosan láthatóan azért vannak, hogy meg lehessen őket haladni a másik hatására. Repkednek a százezrek meg milliók, a rivaldafény meg a kibékülések, és a táj valahogy mindig tökéletes hátteret biztosít. 

Nem lenne ez rossz könyv (igazából így sem az), ha nem lenne olyan érzésem az olvasása közben, hogy ez a romantikus-erotikus szál köré épült sallang az író számára. Vannak benne szálak, amik mélységet adhatnának neki, de nem sikerült ezeket kellően kidomborítani. Adott egy pasi, aki lemondott egy előre meghatározott, de anyagilag megalapozott életről, de fel tudott építeni magának egy anyagilag legalább olyan sikereset, amit ráadásul szeret is, cserébe viszont feláldozta a családját és az egyéniségét (mert azt is kitalálták). Viszont nem sikerül sem az önkeresését, sem pedig azt érzékeltetni, hogy azért a legtöbb ember nem ilyen vagy olyan, hanem esetleg adott helyzetben ilyen, másikban meg amolyan. Itt van "az a Rye, aki ekkor meg akkor volt és én azt akarom visszakapni". Adott egy nő, aki keményen eladósodott, egy nem túl kifizetődő szakkal próbál zöld ágra vergődni, és igazából azért tanul, mert megígérte a nagyanyjának, pedig ő szakács szeretne lenni. Ez is tök jó alapkérdés a jelen helyzetben (mikor sok intézmény sulykolja, hogy a diploma ad értéket az embernek, és lehetőleg mindenki tanuljon tovább, főleg a nők). Ebből sem hoznak ki sokat. A családi dráma is hamar megoldódik. Ha nem néztem volna meg a következő kötet fülszövegét, akkor is tudnám, kik jönnek össze a folytatásban. 

Voltak problémáim a fordítással is, azon túl, hogy kicsit túltoltnak éreztem a délies stílust magyarul (a sok mamát meg még nem is tudom, mit), néhány mondat szinte leugrott a papírról, annyira lehetett érezni, hogy eredetileg angolul fogalmazták őket.

Ha annyi volt a célja, hogy pörgős kikapcsolódást nyújtson, akkor azt teljesítette. Ez a chic-lit mintapéldánya. Remélem, hogy a könyvben szereplő receptek maradandóbbak lesznek. 

5/3