The Batman

A DC is virítja az újabbnál újabb képregényfilmeket, és a Batman sem kivétel, újabb feldolgozást kapott az egyik legnépszerűbb szuper(?)hős. Aki ismer, az tudja, hogy az az ember vagyok, akinek nem robbantotta szét a fejét a Nolan-trilógia, és a kedvenc Batmenem az Affleck-féle megkeseredett, öregedő, határozottan esendő ember, akiben még fel lehet ébreszteni a reményt, de már nem a magányos harcos mindenáron, el tudja fogadni a segítséget.

Ben Affleck viszont Matt Reeves érkezésével ment, mert a rendező teljesen új irányba akarta elvinni a karaktert és az életének teljesen másik szakaszát mutatja most be. Robert Pattinson a vámpírok után most bőregérként erősíti meg kapcsolatát a denevérekkel, és nem mondom, hogy nem számítottam rá, de nekem kimondottan bejött. Illett a kifejezetten gótikus látványba és a nem teljesen kiforrott, helyét kereső karakterbe.

A történet elején Bruce Wayne már Batman, ezt készen kapjuk, kapcsolata Gordon felügyelővel szintén kialakult, együtt dolgoznak, bíznak egymásban. Gotham romlott, a velejéig, és felmerül a rendszer leváltásának kérdése: polgármesterválasztás lesz, és a regáló Don Mitchellnek van egy kihívója, Bella Reál, aki reformokat követel. Egy éjszaka azonban Don Mitchellt megölik, és nagyon furcsa körülmények és üzenetek között találja meg kisfia. A helyszínre Batmant elhívja Gordon, mert egy neki szóló üzenetet találtak. Így indulunk neki egy sok téren és időn átívelő nyomozásnak az után, aki sorra teszi el láb alól egy régebbi ügy szereplőit. 

A film egyértelmű erőssége a zene, a hangulat és a látvány. Abszolút jól funkcionálnak benne a szereplők is, én külön örültem Jon Turturrónak és Peter Sarsgaardnak. Zoe Kravitz szerintem kiemelkedő casting volt. Robert Pattinson is remek Batman, de én sokkal jobban szerettem Bruce Wayne-ként, jobban tudta érzékeltetni a kivörösödött szemű, űzött, csapzott, begubózott karaktert. 

A látvány valami hihetetlen. Olyan jelenetek voltak benne, amik biztosan a fejembe égtek (és aki tudja, milyen aranyhal-memóriám van, azt is tudja, ez milyen nagy szó). Tényleg vizuális orgia szinte az egész film.

De van sajnos kritikám is. Az pedig a forgatókönyv. A film közel három óra. Nem, ezt még nem kritizálnám. Lassú is. De ezt sem. Viszont valahogy ez a három óra nekem nem volt elég arra, hogy akár a karaktereket, akár a nyomozást kellő részletességgel felépítse és bemutassa. Hiányzik a Bruce-Alfred kapcsolat megalapozása-bemutatása. Olyan érzésem van, hogy a főbb szereplők szinte mindannyian túl kevés időt szerepeltek a képernyőn, nem ismertem meg őket. A nyomozás is nagyon izgalmas, de néha olyan gyorsan ugrunk egyik pontról a másikra, hogy az csak na. Szóval a film egyszerre keltette bennem a hosszú és rövid benyomásokat.

Viszont a nagyon erős pontjaival és a bátor egyediségével így is kiemelkedik az utóbbi kb. két év képregényfilmes felhozatalából (megengedve persze, hogy nem egyetlenként). 

5/4