The Suicide Squad

Szívesen megpróbálnék spoiler nélkül írni erről a filmről, de szerintem már az origónál megbuknék. Szóval igyekszem a minimumon tartani, de nagyon, nagyon nehéz...

Kezdjük a kályhától. Nekem a DC A képregényfilm. Mert a Batmanek voltak gyerekkoromban szinte kizárólag. Mert az első olyan képregényfilm, ami valami teljesen újat mutatott, a Watchman volt, ami ugyan Vertigo, de az a DC leányvállalata. Mert a Sandman volt az első képregény, amit faltam (ami szintén Vertigo). És nem arról van szó, hogy nem szeretem a Marvel filmeket, mert ez így nem igaz. De egyrészt mindig a vesztesnek szurkolok, másrészt bár jó nagy bakokat lövöldöz a DC időnként, én még mindig azt látom, hogy több a fantázia és a kockázatvállalás bennük, még akkor is, ha a végeredmény túl gyakran sül el balul. Meg persze az is lehet, hogy csak addig van ez így, amíg nem találják meg ők is A Szent Receptet, amit a Marvel már megtalált és azóta nem is igen mer eltérni tőle.

Folytassuk. Miért jó a képregény vagy a képregényfilm mint médium? Szerintem azért, mert rövidebb, mint egy könyv, nem veszi magát túl komolyan, kvázi nincsenek műfaji korlátai és a vizualitása fontos elem, de nem köti a valóság. Én úgy érzem, mondjuk a Nolan-féle Batman-trilógia óta kicsit túl komolyak lettek ezek a filmek. Persze akkor az elég újító volt, de most már egy-két üdítő kivételt leszámítva mind komolyabb, sötét tónusú és a vizualitással kevésbé játszó darab. Igaz ez az előző filmre is, amit én éppen egészen kedveltem, de egyáltalán nem volt hibák nélkül való, szerintem borzasztóan szétesett, és nem volt túl emlékezetes. 

Az Öngyilkos osztag a Suicide Squad - Öngyilkos osztag folytatása (na jó, ez a címadás finoman szólva is zavaró). Le kell írnom, mert én sem voltam vele teljesen tisztában. Az alapvetés ugyanaz: Amanda Waller (Viola Davis) pár régi (Harley Quinn és Bumeráng kapitány) és néhány új elítéltet tulajdonképpen halálosan megfenyegetve vesz rá arra, hogy Rick Flag vezetésével valamilyen nagyon veszélyes katonai akcióban vegyenek részt. Ezúttal Corto Maltese szigetén kell egy nemrég lezajlott puccs után rátenniük a kezüket egy titkos projektre és annak fejére, mivel az új vezetők Amerika-ellenesek.

Ennyit mondanék a sztoriról, mert elég fordulatos és engem sokszor meglepett (ebben sokat segített, hogy nem nagyon néztem utána semminek, mielőtt megnéztem, igazából annyira nem is vártam az előző után). Amit én szerettem benne:

- A vizualitása: ötletes volt és játékos. Erre való a képregényfilm. Nincs korlát, mi is lenne? 

- A fordulatok: ahogy már írtam, engem többször meglepett. Volt benne pár bátor húzás, ami nálam be is talált.

- A karakterek/a színészek: imádom Joel Kinnamant, szóval örültem, hogy visszatér. Viola Davis is hozza ugyanazt, mint az előzőben. Az Idris Elba-John Cena-páros szerintem fergeteges volt. Nekem Harley Quinn is kicsit jobban hozta azt a végtelen spontán karaktert, akit az előzőben is vártam volna. Taika Waititit meg nem tudom, mi vette rá erre a mellékszerepre, de imádom érte. Nem érzem, hogy túlerőltették volna a "mi egy igazi csapat vagyunk" maszlagot, vagy hogy az ismerkedős részre túl sok időt fordítottak volna. Az is jó, hogy kimaradt az "én nem hallgatok rád, miért te vagy a főnök" típusú konfliktus.

- A humora. Simán az átlagos képregényfilmek fölött van szerintem, valahol a Shazam szintjén, de azért a Deadpool alatt. 

- És a 18-as besorolás!!! Igen, tessék bevállalni és használni ezt a kategóriát! Egy katonai bevetés egy rakás pszichopatával véres és mocskos. Nem kell finomkodni, nem kell számolgatni a fuckokat, süssék rá az R-besorolást és higgyék el, menni fognak rá az emberek így is (vagy ha nem, akkor nem emiatt nem).

Én szerintem utoljára a Shazamon szórakoztam ilyen jól, ha a képregényfilmeket és -sorozatokat számolom (a Shang-Chit hagytam csak ki mostanáig). Nem nagyon értem a fújolást, aki szereti ezeket a filmeket, szerintem mindenképpen adjon neki egy esélyt!

5/4(,5)