Män som hatar kvinnor

Sok évvel ezelőtt az a könyv indított el (újra) az olvasás és a skandináv krimik útján, ami alapján ez a film készült - talán tíz éve is. Ilyenkor áldom a rövid eszemet, mert bár pár dologra emlékeztem ugyan, meg bólogattam, amikor megtörtént, mégis ugyanúgy élvezni tudtam, mint ha nem tudtam volna, mi a sztori, sok részlet nem jött vissza.

Lisbeth Salander nagyon különc nő, aki valamiféle előző bűntett miatt gyámság alatt áll. Ennek szabályaival ügyesen játszik, saját maga kezeli vagyonát és bár kvázi titkárnőnek van bejelentve, mégis megfigyelőként, egyfajta magánnyomozóként dolgozik egy cégnél, bár leginkább hacker, így szerzi információi jó részét. Ez változik meg, mikor új gyámot kap.

Őt kéri fel egy ügyfél, hogy nyomozzon Mikael Blomkvist után, akit ezzel párhuzamosan ítélnek el (talán becsületsértésért), mert a Milleniumban megjelentetett egy cikket egy gazdasági szereplőről. Lisbeth a megbízás után is gyakran ránéz Mikael ügyeire. 

Az a bizonyos ügyfél egy iparmágnás, Henrik Vanger, aki életének végéhez közeledve újra meg szeretne próbálni pontot tenni egy családi dráma végére. Negyven évvel azelőtt szeretett unokahúga eltűnt, de Henrik minden évben kap egy lepréselt virágot születésnapjára, amit a lánytól kapott azelőtt. Ebből arra következtet, hogy a gyilkos az arcába nevet. Követte Mikael pályáját, és a férfi szorult helyzete jól jön neki, felkéri, hogy addig, amíg börtönbe kell vonulnia, foglalkozzon az üggyel, hátha talál valamit.

Mikael ki is költözik a szigetre, ahol Henrik lakik és ami egyben a helyszín, ahol Harriettet utoljára látták. Bár a nyomok egyre homályosabbak, az új nézőpont meghozza hatását és talál egy pár érdekességet, ami Lisbeth érdeklődését is felkelti.

Ahogy a bevezetőből is kiderül, ez egy krimi, a nyomozásról szól elsősorban. Ami különlegessé teszi elsősorban a könyvet, de amit a film is igen jól megfog, az egyrészt a sötét hangulat, a kegyetlenség, másrészt a skandináv krimik sajátossága: hogy a történetüket, főhőseiket egy határozott mozdulattal tűzik bele a helyszín és az időpont szövetébe. Nem időtlen történetek ezek abban az értelemben, hogy bizonyos elemek a történelembe horgonyozzák, hőseiknek már a foglalkozása sem értelmezhető mondjuk Agatha Christie korában. Nagyon jó korrajzot is kapunk (bár ezt inkább a könyvtől), belemerülünk demográfiai és szociológiai sajátosságokba. Mielőtt jött ez a könyv, nem merültem el annyira a krimikbe, így abban nem vagyok teljesen biztos, hogy ez mennyire volt hangsúlyos korábban, de ez a regény tényleg maximumra járatta a diszfunkcionális főhős később eléggé toposszá vált elemét. Lisbeth nagyon eredeti és esendő, de tiszteletreméltó karakter, ezt a könyv határozottan jobban vissza tudta adni. 

Csak erős idegzetűeknek ajánlom, de határozottan izgalmas film, egyáltalán nem éreztem a hosszát (két és fél órás).

5/4