Tre Sekunder

Egy nagyon jó skandináv krimire bukkantam.

Ahogy már kiderülhetett nektek, elég sokat olvastam már közülük. Kifejezettem szeretem azokat, akik nem a szokásos sablonokkal dolgoznak, hanem egy kicsi bátorsággal megújítanak valamit ebben a műfajban.

Ebben a darabban az egyik szálon Piet Hoffmant ismerhetjük meg jobban, aki titkosügynökként (de exbűnözőként) dolgozik a svéd rendőrségnek, hosszú évek kemény munkájával épült be a svédországi lengyel maffia köreibe és egyre magasabb pozíciót, több felelősséget kap. Azonban egy drogügylet alkalmával egyik lengyel maffiózótársa megöl egy férfit, mert kiderül róla, hogy rendőr, ami kényes helyzetbe: egy nyomozás kereszttüzébe taszíthatja Pietet. Itt kerül a képbe a másik főszereplő, Ewert Grens, az öreg főfelügyelő és csapata (rajtuk azért nincs akkora hangsúly), aki kezdettől érzi, hogy valami nem stimmel. Hogy mentsék a készülőben lévő nagyobb rajtaütést, a svéd rendőrség saját tagjai elől próbálja titkolni, hogy mi történt, kik vettek részt a gyilkosságban, mialatt Piet is egyre nagyobb szerepet kap a maffiában és így titkosügynökként is: az ő feladata, hogy börtönbe kerülve átvegye a lengyeleknek a rabosítottak drogellátását az egész országban.

Piet érzi, hogy egyre több forog kockán. Félti a családját. Nem akar újra börtönbe és két tűz közé kerülni. Igyekszik óvintézkedéseket tenni, hogy semmi ne sülhessen el balul. Eközben Ewert egyre elszántabban követi a gyanúsan gyorsan hűlő nyomokat.

A történetről azt hiszem, jobb, ha többet nem írok, mert (számomra legalábbis) több, legalább részben meglepő fordulatot tartogatott. Az eleje kicsit szárazabb, az építkezés lassú és a főszereplők nem annyira kedvelhetők, de egyre jobban beránt a hangulata és ahogy a motivációk is tisztázódnak lassan, mégis két izgalmas embert kapunk és sok érdekes egyéb karaktert. Tehát ha nem szereted, ha előre lelőnek poénokat, akkor itt most hagyd abba az olvasást :)

Muszáj kicsit kitérnem a történet olyan részére, ami már spoiler. Úgy folytatódik ugyanis, hogy miután Piet börtönbe kerül, és Ewert egyre jobban kapargatja az ügyet, konkrétan ki akarja őt hallgatni, mert összefüggésbe tudja hozni a lengyel maffiát a helyszínnel, őt pedig a lengyel biztonsági fedőcéggel, a felsőbb vezetésben valaki berezel és úgy dönt, Pietet el kell távolítani. Pillanatok alatt üldözött lesz egy börtönben, ahol ráadásul mindkét oldalon vannak ellenlábasai. Óvintézkedéseinek hála a vártnál tovább marad életben, várja, hogy a rendőrség az ígérethez híven kimentse, és mikor már a nyaka felett lebeg a tiló, túszdrámába fordul a történet.

Ide pedig Ewertet értesítik mint legtapasztaltabb főfelügyelőt a környéken. Neki rövidesen a rendelkezésére álló információk alapján meg kell hoznia egy döntést - és ő kiiktatás mellett dönt.

Azonban bántja a lelkiismeretét az eset. Tudja, hogy jó döntést hozott, de kételkedik abban, hogy ha kap időt, akkor is ugyanígy döntött volna. És persze tisztában van vele, hogy azt az embert lövette le, akit ki akart hallgatni. Így folytatják a nyomozást.

Nagyon-nagyon tetszett az a fordulat a könyvben, hogy valaki meghoz egy döntést, majd utána nyomoz arról, hogy valóban azok voltak-e a körülmények, amiket látott. Hogy nem vakította-e el valami. Tulajdonképpen megkérdőjelezi saját magát, nem hagyja, hogy az önigazolás elhomályosítja a látását. Talán ebben fontos lehet, hogy éppen gyászmunkában van, és ez talán egy kicsit megváltás is neki, próbálja a lelkiismeretét könnyebbé tenni.

A regény egy ponton hoz egy bátor döntést, de ezt később sajnos visszavonja, szerintem ezt akár ki is hagyhatták volna, vagy csak sejtésként is beleszőhették volna.

5/4(,5)