Na, a kép, amire nem vagyok büszke.

Ez van. De legalább finom.

Nem vagyok nagy sütőtök-virtuóz, a sült tököt nem is szeretem, de barátkozom a felhasználásával készült ételekkel (a sütőtök-rizottóra például eléggé rákattantam múlt ősszel). És most a nyakamba szakadt egy fél hokkaidó-tök, amiről a semminél is kevesebbet tudtam (azzal kaptam, hogy a héjával együtt főzhető). Nekiestem hát a recepteknek, levest most nem kívántam, rizses kaja más volt itthon, úgyhogy kitaláltam, hogy legyen muffin. Arra talán elég is.

Megsütöttem a fél tököt. Jó nehéz volt kivájni, néhol a héja valóban szakadt is. Masszívabb húsú, mint a sütőtök, kevésbé krémes, porózusabb. Egy éjszakára hűtőbe tettem, másnap volt csak időm tésztát keverni, és mikor elővettem, hogy leturmixolom...nos, nem volt kis feladat. 

A receptet egyébként teljes egészében követtem, ami unikum nálam, és egy nagyon kemény, masszának alig nevezhető valamit kaptam. Tanakodtam, végül nem mertem hígítani semmivel. Így a kanalazás is fura volt, kis kupackák voltak inkább, amik később sem változtattak alakot, ilyen kis ronda csomókban sültek, ahogy a képen is látszik.

A sütési idő kb. felénél én csökkentettem a hőmérsékletet 180 fokra, mert a teteje kicsit kezdett túlsülni. A közepe elég tömény, kevésbé lyukacsos állagú, ez szerintem szintén a tök állagának köszönhető. Ettől függetlenül nagyon finom uzsonna lett belőle, én kettévágva, vajjal ettem. Máskor is meg fogom csinálni, ezúttal sütőtökből, vagy valahogy lazítom a tésztát.