Ida ​regénye

Olvasásom idején a 98. legjobb klasszikus könyv a molyok értékelése alapján moly.hu-n.

Nyűgösen vettem tudomásul, hogy egy kihívásra ebben a hónapban Gárdonyit kell olvasnom. Nem kezdődött jól a kapcsolatunk, először az Egri csillagokon szenvedtem át magam, majd A láthatatlan emberbe bele is tört a bicskám. De nekiduráltam magam és nem bántam meg.

SZTORI:

Gárdonyit a házassági hirdetések ihlették meg, mikor megírta könyvét. Ó Péter  borkereskedő meg akar szabadulni a nemrégen klastromból egy piszlicsáré ügy miatt eltanácsolt lányától. Meghirdeti hát egy újságban gazdag hozománnyal. Mindeközben Balogh Csaba wannabe szobrásznak (egyébként elismert festő, most pedig kényszerűségből újságíró) rajta kívül álló okok miatt nagyon sok pénzre van hirtelen szüksége, hogy bajba jutott testvérét kisegítse és megmentse a családi birtokot. Hosszú tanakodás és mélységes kétségbeesés után jelentkezik Ó Péter hirdetésére, hogy elvegye Ó Idát. A két fiatal szabadulni vágyik, ki onnan, ahol nem kívánják ottlétét és végre saját életet is élhetne, ki pedig a munka rabságából és a hitelek bilincséből. Így paktumra jutnak: egy évig házasságra lépnek, utána pedig egyik balra, másik jobbra.

Hogy Csaba folytathassa művészi karrierjét, Münchenbe utaznak, így Ida nemcsak az átlagos életbe, hanem rögtön a külföldön élő magyar művészek közösségének színes életébe csöppen bele. A fiatal házasok tartják a távolságot, mégis gyakran kényszerülnek elismeréssel adózni a másik jelleme előtt. 

Természetesen a távolságtartás és a másik idegenként kezelése, "magánéletükbe" be nem avatása sok félreértéshez vezet, ez a fő konfliktusa és mozgatórugója a történéseknek.

Rendkívül bájos ez a regény, Ida rácsodálkozása a hétköznapi életre valószínűleg már abban a korban is megható és megmosolyogató volt, hát még közel száz év távlatából. Szerencsés pár, ezért úgy gondolom, Csaba mégis szeretetteljes és ügyes szűrőn akadt fenn, Ó Péter, bár nem tudott lányával mit kezdeni annak felnőtté válása után (persze előtte sem, csak arra volt praktikus megoldása), mégis törődött vele és jól választotta jövendőbelijét.

Bár a végső konfliktus elég kiszámítható, azért a "megoldás" váratlan (volt nekem). Az egyetlen, ami nekem annyira nem tetszett, hogy a hűvös udvariasság után elég átmenet nélkül történik a végkifejlet, díjaztam volna még egy kis vonzalmat előtte. De persze ez azért lehet a különbözőség a mai gondolkodásmódban is, ki tudja.

Ajánlom szeretettel :)

5/4