Honeymoon With Harry

Már egyszer megosztottam itt veletek, hogy kifejezetten érdekel a gyász irodalmi szerepeltetése és feldolgozása, így örömmel veszek a kezembe ilyen témájú könyveket. Bár ez teljesen más úton került hozzám, mégis vártam, hogy olvashassam.

SZTORI:

Férfi szemszögből éljük át a történetet. A főszereplő Todd, jómódú, de léha életet él, jövője könnyen megjósolható, hiszen a munkán kívül csak az alkohol és a balhé érdekli. Aztán egy napon megismeri Tamit, aki mindent megváltoztat. Az esküvőjük előtt közvetlenül azonban Tami baleset áldozata lesz. Különböző indíttatásból, de mind Todd, mint pedig Harry, Tami apja elmegy az előre leszervezett nászútra. Mivel azonban tiszta szívből gyűlölik egymást, komoly megpróbáltatások várnak rájuk - és persze kevés szerencse, hogy könnyen megússzák.

Gondolom, a ti véleményetek is az, hogy a történet nem túl újító. De bármilyen sablonos cselekményt meg lehet tölteni élettel. Szerintem ez itt mértékkel sikerült. Ennek több oka is van:

A könyv egyértelműen két részre oszlik, és mindkettő hasonlóan hangsúlyos. És kioltják egymást. Az első része arról szól, hogy él Tami és Todd boldogan, a másik meg a szöges ellentéte. Elvileg itt (a cím alapján) a második fele lenne a fontos - nekem ez nem volt ilyen egyértelmű. Persze értem, éreznünk kell a veszteség súlyát. Ehhez viszont nekem nem volt elégséges a pár ecsetvonással megfestett kapcsolat.

És ez itt rögtön a második gondom: a kapcsolatok túldimenzionáltak és emiatt nekem hamisak. Van a Tami-Todd szerelem, ami a "megláttam-megjavultam" dimenzióban mozog, és a Todd-Harry gyűlölet, ami meg a "kevés vagy a lányomhoz" mantrát ismételgeti. 

Persze ez kéne a jellemfejlődéshez, hiszen minél mélyebbről indulunk, annál magasabbra lehetne szárnyalni, de nekem ez is elég darabos, és a motivációkat kevéssé fejti ki, így elég hiteltelen is. 

A történet pedig nagy vonalakban kiszámítható, és elég kevés meglepetést hoz még az a fordulat is, ami esetleg nem előre megjósolható.

Érdemeként említeném, hogy érdekes témát boncolgat elsősorban Harry-val (a magát gyermekének áldozó és saját életéről lemondó egyetlen szülő) - viszont kevés teret ad a tényleges feldolgozásának. Viszont könnyen fogyasztható és emészthető, szóval összességében nem sajnálom az időt, amit eltöltöttem vele.

5/3