Richard Osman: A csütörtöki nyomozóklub
A csütörtöki nyomozóklub 1.
Nehéz erről a könyvről írni. Egyrészt rengeteg aktuális vagy régebbi íróüdvöskével dobálóztak a népszerűsítő kampányban (Backman, Christie) és természetesen az égbe magasztalták. Meg lehet próbálni ettől eltekinteni, de telepingálták vele a kötet borítóját, és ha az Agatha Christie nevet feltüntetik, az bizonyos irányba tereli az ember gondolatait, elvárásait.
Másrészt a könyv bűbájos és olvasmányos. Ritkán ül le a cselekmény, és ügyesen járatja körbe a tekintetünket. Sok benne a pozitívum. A karakterek és a csoportdinamika mindenképpen, bár nehéz elképzelni ugyanezt egy magyar nyugdíjasotthonban, de megpróbálom elhinni, hogy az angol nyugdíjasok ilyenek.
A történet szerint Coopers Chase egy nyugdíjasfalu, persze abszolút profitorientáltan, de luxuskörülményeket nyújt azoknak, akik kortársaik társaságát és közösséget szeretnének maguk körül aranykorukra. Egy zárdát vásároltak fel a mellette lévő temetővel és kórházzal, azt alakították át. Itt tölti mindennapjait Joyce, a nyugalmazott, özvegy ápolónő, akit váratlanul egy egészségügyi kérdéssel támad le Elizabeth, majd a választ hallva meghívja maguk közé, hogy vegyen részt csütörtökönként tartott klubjukon, ahol régi, megoldatlan bűnügyeket vesznek elő és próbálnak megoldani. Joyce örömmel csatlakozik hozzá és Ronhoz, valamint Ibrahimhoz.
Gyorsan megváltozik azonban az eset, amikor a falu bővítésének tervével jelentkezik a tulajdonos, majd közvetlenül ezután a kivitelezőt meggyilkolják az otthonában. A csütörtöki nyomozóklub kötelességének érzi, hogy az ilyen közel történt ügyet ők is kézbe vegyék, és gyorsan kerítenek maguknak egy beépített rendőrt is, Donna De Freitas-t, akit először bejuttatnak a nyomozók közé, majd igyekeznek tőle minél több információt szerezni, természetesen nem viszonzatlanul.
Nagyon érdekes megoldással él Richard Osman, mikor Joyce-t különleges szereplővé teszi meg, és naplórészleteivel teszi színesebbé és személyesebbé a történetet. Joyce hozzánk, olvasókhoz szól, ismervén tevékenységük jelentőségét, és lelkes, gyermeki szemszöge sokat frissít az egész regényen. Enélkül attól tartok, nem kerülhetett volna ilyen közel (se) hozzám.
Az egyik problémám, hogy nem okosan vezet minket a tettes nyomára, hanem mindig elkanyarít szándékosan. A másik pedig az, hogy túlságosan szétágazik a történet, és ahogy House doki mondta: ha két váratlan dolog történik, akkor kicsi a valószínűsége, hogy azok egymástól függetlenek. Túl sok a csontváz a szekrényben.
Ettől függetlenül abszolút kellemes volt, könnyen lehet, hogy újra nem fogom elővenni, de nem bántam meg.
5/4
