Siege ​and Storm

Ez egy trilógia második kötete. Ha még nem olvastad az elsőt, itt érdemes kezdened:

Leigh Bardugo: Shadow and Bone - Árnyék és csont

A regény szinte közvetlen folytatása az előző résznek, sőt, igazából egy többes szám harmadik személyben, általános alannyal íródott bevezető áthidalja azt a rövid időt, ami azóta eltelt, hogy Alina és Mal elmenekültek az Éjúrtól. Próbálnak minél kevésbé szem előtt lenni, de muszáj megszállniuk és dolgozniuk is, hogy aztán kettesben kezdjenek új életet az isten háta mögött. Alina, bár boldog, hogy szerelme végre viszonzásra talált, pillanatok alatt újra jelentéktelen kis senkinek érzi magát a talpraesett és ragyogó Mal mellett. Feszíti a hatalma, amit nem használ, és enélkül újra visszafakul képletesen és szó szerint is a grishalét előtti időkbe.

Természetesen hamar megtalálják őket és szembesülhetnek az Éjúr új képességével, amire, úgy tűnik, nagy árat fizetve tett szert. Ezután egy hajón találják magukat, és Alinát Mal életével zsarolják. Aztán kiderül, mi az Éjúr nagy terve: egy újabb erősítő után akar eredni, amit aztán szintén Alinára aggatna, hogy minél nagyobb erőt irányíthasson általa. Mal nyomkövető képessége megint hasznosnak bizonyul, és gyorsan megtalálják a mesebelinek hitt lényt. Ekkor kiderül, hogy a hajó legénysége több vasat tart a tűzben, és kimenekítik a párt az Éjúr kezei közül, hogy hazafelé, Ravkába vegyék az irányt - amitől Alina retteg, hiszen így szembe kell néznie azzal, amit tett, ha nem is önszántából.

A regény csak innen indul be igazán, bár már eddig is eseménydús. A főszereplőjével együtt nő fel, és sokkal érettebb problémákkal kell már szembenéznünk, ami számomra érdekesebbé tette, mint amilyen a Shadow and Bone volt. Már nem teljesen fekete- fehér minden, az írónő elkezdi a szürke árnyalatait is használni, még ha a vonalon belül is marad. Egy pár ügyes és meglepő fordulaton kívül azért a történések kiszámíthatók, de azért szórakoztatók is, és azért a végkimenetel egészen bátor, persze ezt a következő kötettel el lehet még maszatolni.

Alinának ebben a könyvben már szembe kell néznie a hatalmával. Egyrészt azzal, ahogy láttuk, hogy mi van akkor, ha nem használja - ezt már tulajdonképpen nem teheti meg többé. Másrészt azzal, hogy hiába nem kér belőle, már felelős saját magán kívül másokért is, megmozdultak az emberek a tettei és egyáltalán, a léte hatására. Mikor aztán lehetősége nyílik még többet tenni, megteszi, de azzal, hogy megfordul a szerepük, a Mallal való kapcsolata kerül veszélybe és be kell látniuk, hogy egyikőjüknek sem elég a másik a boldogsághoz, ha mindent fel kell adniuk cserébe. 

Határozottan kellemes és izgalmas volt, ha nem is írta be magát a történelembe, és ha ilyen arányú javulás várható a harmadik kötettől, akkor egy egészen emlékezetes trilógia is válhat belőle.

(Ja, az elején és végén lévő, általános alannyal írt bevezetőt és befejezést kifejezetten mesterkéltnek éreztem.)

5/4