Margaret Atwood: Az ehető nő
Margaret Atwood első regénye ez, még 1965-ben írta, és a kiadása sem volt zökkenőmentes. Ez a körülmény igen sokat hozzáad ahhoz, amit a kezünkben tartunk. A nők helyzete más volt még akkor, és nekem ezen a téren adta talán a legtöbbet a könyv.
A főszereplő Marian, frissen végzett értelmiségi lány, a hasonló korú Ainsley-vel lakik együtt egy albérletben. Egy piackutató cégnél dolgozik a középső kasztban (hiszen a legfelső szinten csak férfiak vannak), beosztottként, a kérdőíveket fogalmazza át. Van egy barátja, Peter, akit mindenki irigyel tőle (kivéve Ainsley-t, aki szerint teljesen aláveti magát neki), és aki teljesen ki van borulva attól, hogy minden férfi megházasodik körülötte.
Túlzás lenne azt állítanom, hogy innen kezdődik a bonyodalom, mert nem a cselekményen van a hangsúly, hanem Marian önelemzésén, talán önmegismerésén a külvilágon és nem pszichés változásokon keresztül. Ettől függetlenül olvasmányos és izgalmas, Atwood lebilincselő leírásai közel hozza hozzánk a helyeket, tárgyakat és természetesen a többi szereplőt.
Ainsley és Clara két teljesen különböző életutat mutatnak meg - a kissé kaotikus, feminista gondolatokat preferálót és az edukált értelmiségi pályát a családalapításért elhagyót, de mindkettőn ügyesen csavar egy kicsit az írónő és különösen tetszik, hogy nem Marian szemén keresztül, hanem főleg a cselekedeteik által látunk bele igazán ebbe a két, kicsit torz tükörbe. Persze felvonultat más szerepmodelleket is, de egyértelműen a legtöbb lehetőség egy férfi holdudvarában adódik egy nőnek.
Ugyanígy különböző Peter, a jól kereső, főleg az élvezeteknek élő vőlegény, akit leginkább az ital és a hobbik érdekelnek, és elég nagy pontossággal megjósolható az élete, és Duncan, az önmarcangoló és ironikus egyetemista, amit szintén erősen kritizál a szerző.
Nagyon szerettem, hogy a legtöbb esetben lassan vezet el bennünket a könyv a megfejtésig, együtt éljük meg Mariannal az életét és a döntéseit, meg a benyomásokat, amiket megtapasztal, hogy aztán az egészen a végén lévő csúcsponttal és nyitott befejezéssel kicsit továbbgondoljuk a főszereplő életét, és talán a sajátunkat is.
5/4
