The Kid Detective

Egy nagyon jó kis filmre hívnám fel a figyelmeteket. Nagyon nagy port nem kavart, pedig szerintem igazán megérdemelné. Sötét hangulatú, mégis emberi és normál léptékű, a humora imádnivaló, és a valóságtól kevésbé áll távol.

Adam Brody (nagyon szerettem már a Szívek szállodájában is Dave Rygalski-ként) egy kiégett, harmincnéhány éves nyomozót játszik, aki kiskamaszként volt pályája csúcsán. Igen, akkor. Rájött, hogy különös észjárása miatt könnyen fejt meg bűneseteket akár a TV-ben, akár kis barátai ügyes-bajos dolgaival kapcsolatban. Hamarosan még a felnőttek is kikérik a véleményét és a kisváros tiszteletbeli irodát is nyit neki. Aztán mikor egy kortársa eltűnik, és Abe hiába várja a telefont a rendőrségtől, nem vonják be a nyomozásba (pl. erre mondom, hogy életszerűbb ez a film - egy tizenéves gyereket egy gyilkossági nyomozásba bevonni?). Abe számára összeomlik a világ és bár egyre lejjebb csúszik, nem adja fel gyerekkori álmát és még mindig detektívként keresi a kenyerét, bár ez a kenyér igen kevés és száraz is, hiszen eltűnt macskák és hasonlók teszik ki napjait. Szülei egyre nyíltabban aggódnak érte és próbálják rábeszélni, hogy keressen magának valami mást. Abe azonban megszállott, aki akkor is a pályán marad, ha ezzel saját halálos ítéletét írja alá.

Egy napon a kamasz Gracie azzal keresi meg, hogy segítsen megtalálni barátja gyilkosát, mert ő addig nem tudja magában lezárni halálát. Abe egy darabig küzd saját démonaival, fél egy "újabb" gyilkossági ügytől. Azonban Gracie szelíd elszántsága (és az, hogy ő vezeti az autót, amiben ül) nem hagyja, hogy letérjen az útról és jelenléte feljogosítja Abe-et is a kérdezősködésre, Gracie mintegy tolmács a férfi mellett elszaladt világ és őközte. Abe eleinte nagy pofával áll hozzá és biztos benne, hogy könnyen le tudja zárni az esetet, de egyre jobban belebonyolódik és közben rengeteg valós visszajelzést kap saját magáról és a múltjáról, mikor kilép az önsajnálat és az alkohol generálta buborékból. Az addig piedesztálra emelt saját kamaszkori énje más fénytörésbe kerül, és lassan újratanulja a választott pályája iránt érzett alázatot és szenvedélyt. 

Bár maga a nyomozás is izgalmas és tartogat meglepő fordulatokat, az igazi főszereplő mégis Abe passzív útkeresése és a Gracie-vel való kapcsolatán keresztül önmaga újrafelfedezése. Az ifjú nyomozó rengeteg dologról beszél anélkül, hogy didaktikus lenne. Őszintén látjuk, milyen a kiégés; ha csalódunk magunkban és a környezetünk is bennünk; hogy mi az árnyoldala annak, ha túl korán vagyunk a csúcson (vagy ezt gondoljuk); hogy a gyerekkori, szubjektív benyomásaink hogyan tudják sokáig meghatározni életünket. Csodálatos film arról, hogy hogyan bontja le valaki a börtönt, amit saját magának épített és lép ki újra a világba, amit már több, mint egy évtizede tulajdonképpen nem is látott.

Tökéletesnek minősíteném, ha a vége egy kicsit nem laposodott volna el, de még anélkül is üdítő kincs a jelenlegi filmpalettán.

5/4