Shadow ​and Bone

Egy újabb ifjúsági fantasy, és megint sorozat, egy nagyobb univerzum része, ez a vonal három kötetes.

Alapvetően nem tartom lenyűgözőnek, de olvasmányos és ötletes, úgyhogy gyorsan el lehet fogyasztani, nem is túl hosszú (372 oldal). Egyelőre még nem vagyok ebben határozott, majd a következő két regény után ezt újragondolom, de most úgy érzem, kicsit indokolatlan három kötetre bontani, legalábbis a végénél nekem inkább az volt az érzésem, hogy valahol abba kellett hagyni, nem gondolom indokolt lezárásnak. 

A történetről: Alina és Mal árvák, egy nagyherceg árvaházában nevelkednek fel együtt. Különbözőbbek nem is lehetnének: Mal erős, magabiztos és közkedvelt, míg Alina magába húzódó, sápadt, gizda kislány. Felnőttnek sem változnak, mikor a kor betöltésekor a hadsereg szolgálatába kell állniuk. Az ő világukban ugyanis állandó a harc, egyrészt országok között, de leginkább a megosztottság miatt, ami az Árnyvilágban miatt van: egy hosszú hasadék tele sötétséggel és szörnyekkel, jelentősen megnehezítve a két terület közti közlekedést.

Szerencsére az viszont sokat segít, hogy vannak különböző különleges képességgel bíró úgynevezett grisák. Ezt a tudást kisgyermekkorban felmérik mindenkinél, és akiben megvan, azt kiemelik és speciális képzést kap. Alinánál és Malnál is járt egy csoport, de ők nem találtattak grisának, Alina térképrajzoló lett, Mal pedig nyomkövető. 

Az Árnyvilágba behatoláskor Mal megmenti Alina életét, és mikor Malt támadják meg helyette, különleges dolog történik: hatalmas fény kerekedik valahonnan, elzavarva a szörnyeket és megmentve a csapatot. Azonnal visszavonul a sereg, és Alinát elviszik, ijedten néz szembe minden grisák leghatalmasabbjával, az Éjúrral, Kommal, és egy pillanatig sem hiszi el, amit állítanak: hogy a fényt ő csinálta, rettenetes erővel rendelkezik és ő a megjövendölt fényidéző, aki megmenti majd a világot és elpusztítja az Árnyvilágot. Természetesen őt is azonnal kiemelik, hogy képezzék és megvédjék, hisz ő mindenki reménysége.

Alina egy teljesen új világba csöppen, hiányzik neki Mal és küzd a kirekesztettség és az imposztorság érzésével. Mindig nehezen szerzett barátokat, és most teljesen egyedül marad. Keményen dolgozik, mégsem hiszi el, hogy ő az, akinek az emberek hiszik. Kom nagyúr azonban sokat segít neki, és kicsit kezdi elhalványítani a szívében Mal hiányát, ahogy köztük kezd kialakulni valami...

A nómenklatúra jó része orosz gyökerekből származik, elképzelhetőnek tartom, hogy a mitológiák-mondák is, ezt viszont nem tudom. Nagyon sok szót vett át az írónő, de mikor a ruhákat vagy a környezetet képzeljük el, ezek után szerintem akaratlanul is ilyen stílusban gondolkodunk (amire amúgy szintén rájátszik). 

Végtelenül leegyszerűsítve a történet tulajdonképpen az egyik szerelem-egyik világ, másik szerelem-másik világ ellentét, és a fő kérdés, hogy a főszereplő melyik mellett teszi le a voksát illetve le kell-e tennie (nagyon remélem, hogy ezt az első kötet még nem válaszolta meg és több lesz ebben). Az egyik képviseli a gyökereket, a másik viszont az önazonosságot, az erőt.

A történet (szerintem) elég kiszámítható, viszont vannak olyan lélektani pillanatok, amik elég gondolatébresztően sikerültek, és mindkettő Alina saját erejének megtalálásáról szól, és ez a két kedvenc momentumom is a könyvben: az egyik, mikor rájön, hogy hol volt eddig ez az erő és miért nem találta, miért nem tudta használni; a másik pedig, mikor újra visszaveszi saját kezébe az irányítást (talán elég homályosan írtam le, hogy ne lőjek le nagyobb poénokat, de ráismerjétek, ha esetleg ezután elolvassátok). 

Kellemes kikapcsolódás, kezdő fantasy-kedvelőknek vagy ifjúsági regényeket keresőknek ajánlom szeretettel.

5/4