Vis ​Major

Vavyan Fable a fiatalkorom fontos szerzői, rengeteg könyvét olvastam folyamatosan. A Vis Major a kedvesebbek közül való, a rendőrpárosok közül talán jobban szeretem Kyra Emettet (akinek szemszögéből látjuk a történéseket) és Vis Majort, bár kevesebb könyvet kaptam a bemutatkozáshoz, mint a Denisa Wry-Daniel Belloq duó (akikkel később összefonódik a sorsuk).

Kyra újonnan került a városba, a nyitójelenetben éppen munkába megy, civil ruhás rendőr lett, feladta a kényelmes őrjáratozást a gazdag negyedben, hogy úgy érezze, tényleg csinál valamit. Nagy ribillió közepébe csöppen és nem kezdi túl jól a bemutatkozást, így rögtön összefeszülnek a csapat gyűlölt-szeretett üdvöskéjével, Vis Majorral (természetesen felvett név), ennek láttán pedig a főnök azonnal egymás mellé osztja őket, hogy kiszúrjon a férfival.

Kyrát találóan nevezi egy ponton társa kékharisnyának. Érzelmeit elnyomja, ennek tudatában sincs, és úgy érzi, intellektusa biztos magaslatából szabadon szólhat bele bármibe és mondhatja meg az abszolút igazságot. Azonban új városba, szeretett nagynénjétől örökölt házába költözve kezdenek megmozdulni benne a dolgok, amikhez a Vis Majorral történő beszélgetések-üvöltözések is nagyban hozzájárulnak. Bár szerintem túl könnyen és túlságosan tudatosan történik benne a változás az átlagemberhez képest, azért így is szép és tanulságos az, amin átmegy, ahogy közelebb kerül saját magához olyan élmények és emberek hatására, amiktől-akiktől eddig elhatárolta magát. 

Vis Major eközben válófélben van, életvitelszerűen. Felesége mindent belead az ellehetetlenítésébe, Kyra segítségével oldja fel az addig feloldhatatlannak tűnő ellentétet - ezt aztán hol megköszöni, hol pedig elküldi miatta a fenébe. De a kompromisszum már csak ilyen.

Szépen lassan Kyra persze beleszeret a férfiba, eleinte az ő saját harcát figyelhetjük első sorból az érzelem ellen, majd azokat a köröket, ahogy tánchoz hasonlóan puhatolják, mennyit is jelentenek egymásnak.

Közben zajlik az élet, jönnek az ügyek és az annak sem nevezhető kiszállások, ami közben összecsiszolódnak. Van persze egy (esetleg ha nagyon akarom, kettő) olyan eset, ami majdnem a könyv teljes hosszán végigível, ezek nem egészen katarzisszerűen érnek véget, mint az akciófilmekben, de talán életszerűbb is így.

Nagyon szeretem Fable humorát, és bár már (talán mert idősebb vagyok) a szereplői szájába adott filozofálását kicsit előrágottnak érzem, ez sem zavaró szinten előkészített a fogyasztónak. Élvezhető, izgalmas, életközeli.