La Sombra Del Viento

Egy csodálatosan megírt könyvet hoztam most nektek.

A spanyol szerző, Carlos Ruiz Zafon tavalyi, túl korán jött halála mélyen megrázta rajongóit, akiknek népes tábora az én látóterembe is bekerült. Érdekelt, mi ez a nagy felhajtás, így amikor kölcsön is kaphattam, és még egy kihívásra is rímelt, kaptam az alkalmon.

A könyv egy tetralógia első része. Én is itt járok jelenleg, így csak az első kötet alapján írom soraimat.

Hihetetlenül szövevényes történet ragad bennünket magával már az első oldalak után. Daniel Sempre tíz éves, édesanyját már régen elveszítette, amikor antikvárius apja elviszi őt az Elfeledett Könyvek Temetőjébe. Azt az utasítást kapja, hogy nézzen szét a végtelen nagynak tűnő könyvtárban, válasszon ki egy könyvet, ami úgy érzi, hozzá szól, és vigyázzon rá egész életében. Ez meg is történik, és Daniel otthon egész éjszaka a könyvet bújja, teljesen a hatása alá kerül. Minél többet szeretne tudni az édesapjának is ismeretlen szerzőről, Julian Carax-ról. Édesapja egy barátja segítségét kéri, aki egyre elszántabban és több pénzért szeretné Daniel könyvét megvásárolni, majd a következő találkozójukra a vak unokahúgával érkezik, akibe Daniel azonnal beleszeret. Meglepő módon még az ő kedvéért sem mond le könyvéről. A lány egy másik könyvét ismeri a szerzőnek, és feltett szándéka minél többet megszerezni, azonban már csak egy-egy ritka példány forog közülük valahol az emberek kezei között. Daniel felolvassa hát a lánynak a könyvet, majd egyre többet és többet, minden nap náluk van. A plátói szerelmekből lett barátságok nem tarthatnak azonban örökké, és amikor - Daniel születésnapján - vége lesz, az egyrészt drámai, másrészt egyéb eseményeket indítanak el Daniel és mások életében.

Ahogy írtam, nagyon izgalmas történetet kapunk, igazából rögtön kettőt is, hiszen Julian Carax életébe és szépen lassan egyre jobban belelátunk Daniellel együtt. Kettőjük élete egészen sok ponton keresztezi egymást illetve rímel egymásra. Egyenesen letehetetlen, megkockáztatom. Gyönyörűen megírt képekben gazdag, sokszor szinte magunk előtt látjuk Barcelónát (valószínűleg annak, aki járt is ott, még nagyobb élmény). Egy kis történelmi kitekintéssel is többé teszi magát egy átlagos regénynél. 

Amiért nem tartom tökéletesnek, az az, hogy annyira történetközpontú, hogy ugyanezt az élményt egyszer tudja adni, második olvasásra nem tudom, mit tudnék kivenni belőle.

5/4,5