The Scorpion

Egy hét részből álló high fantasy első kötetét hoztam most nektek.

Az események helyszíne Rokugan, egy hatalmas kiterjedésű, öt nagy és számtalan kis klánnak otthont adó birodalom. Ez az első könyv a Skorpió klánnal megkezdődő monumentális átrendeződést indítja el. Bayusi Sodzsu, a skorpiók daimjója (vezetője) baljós előérzetektől vezérelve útmutatásért folyamodik ősei jóslataihoz. Vérfagylaló tudás birtokosává teszik azonban: a jelenleg trónon ülő Hantei császári vérvonal újra a birodalomra fogja szabadítani Fu Lenget, magát a gonoszt. Sodzsu társával és feleségével, Kacsikóval és bizalmasaival egyeztetve arra a döntésre jut, hogy életét arra teszi fel, megakadályozza a gonosz eljövetelét, amely csak a császári család elpusztításával lehetséges.

A regény izgalmas világot tár a szemünk elé, amit könnyű befogadni, mert a japán és távol-keleti tradíciókkal és értékekkel nagyban rokon, mégis élvezetes olvasni, mert a misztikum és a varázslat többé teszi ennél. A gondosan felépített és részletes világa megalapozza és megmagyarázza végletességét is: a klánok mind-mind valamilyen tulajdonságot vagy értéket képviselnek és e mentén szerveződnek. A skorpiók például az álcázás, cselszövés, rejtőzés klánja, de már most képet kapunk a többi klánról is, akiket a következő könyvekben ismerhetünk majd meg jobban. Az események bár Skorpió fókusszal történnek, mégis pár fejezet erejéig más főbb szereplők is felbukkannak és lépnek a sakktáblán. 

Másodszor vagy harmadszor olvasom már a könyvet, és biztos vagyok benne, hogy ez az első kötet talán nehezebben kedvelhető, akár el is riaszthatja az olvasót. Végletesebb látásmóddal valóban rossz érzés olyan emberekről olvasni, akik bevallottan hazugsággal és cselszövéssel szolgálják a császárt, majd a mondat második felét is elhagyhatjuk egy ponton és még uralkodójuk ellen is fordulnak. De akár a többedik olvasás, akár a perspektívaváltás tehet róla, most még jobban tetszett Sodzsu belső vívódása, amiből mondjuk többet és kevésbé szimbolikusat is el tudtam volna viselni. 

Apropó, gyönyörűek a szimbólumok: az álarcok, a fegyverek. Komolyan szabályozott, hierarchikus rendszer ez, akár az udvartartásra, akár más területére gondolunk, szóval akit ez szórakoztat, az különösen szeretni fogja. 

5/4