Liverpool Street

Már középiskola ideje óta fokozottan érdekelnek a második világháborúban a zsidók ellen elkövetett borzalmas intézkedések. Annak idején Jorge Semprun és Robert Merle is mély benyomást tett rám, meg persze Radnóti Miklós is. Aztán jöttek a filmélmények. Ha ebben a témában olvashatok, akkor mindig különösen szerencsésnek érzem magam, talán azt hiszem, egyszer megérthetem, hogyan juthattunk el idáig.

A Liverpool Street azért különleges még ebben az eleve szűk rétegben is, mert nem a klasszikus értelemben vett pogromokat, koncentrációs táborokat megélő zsidó kislány szemszögéből éljük át ezeket az éveket, hanem egy olyan kislányéból, aki gyermektranszporttal befogadócsaládnál talál új otthonra. Berlinből kerül Londonba 1939 elején egy háromtagú ortodox zsidó családhoz, ami azért újdonság számára, mert bár zsidónak bélyegzik Németországban, már a nagyszülei megkeresztelkedtek. Itt talál újra szeretetre, itt éli át a háború viszontagságait, jár iskolába, és próbál segíteni a Berlinben ragadt rokonainak és barátnőjének.

Nagyon mélyen megérinti az embert, mikor ezeket a szörnyűségeket egy gyerek szemével látja, egy ártatlan-értetlen gyerek szemével, akinek a vallás nem másság, és aki nem a különbséget keresi az emberek között, hanem a hasonlóságot. Bár Franciska Mangold, a regény főszereplője aztán tényleg mindenből kettőt kap (családból, hazából, vallásból) és eleinte még arról szól az élete, hogy mindenből a rossz jut neki és sehol nem fogadják be igazán, mégis igyekszik a pontokat összekötni és a legjobbat kihozni a helyzetből és magából, összesimogatni életének megszakadt vásznának cérnaszálait. Bár Anna Frank naplója is megrázó, közel sem ad olyan betekintést a tényleges történésekbe, mint ez a fiktív regény, bár természetesen a lehetősége sem volt meg rá egy kicsi "lakás" klausztrofób környezetéből. Mégis hasonló a kettő, hiszen mindkettő egy pubertáskorú lányról szól, akik az iszonyat közepette is serdülnek, nőnek, meglátják a fiúkat, az első csókra várnak és hol szeretik, hol utálják szüleiket. Ez csak még erősebb kontrasztot ad a magából kifordult világgal.

Ritkán ragad magával annyira egy regény, mint ez. Az első száz oldalt még lassabban olvastam, aztán egy délután leültem azt hiszem, öt órakor, és éjfélkor keltem fel, amikor a hátsó borítót rázártam a könyvre. Mindenképpen ajánlom szeretettel mindenkinek. Témájából fakadóan megrázó, de gyönyörű olvasmány.

Olvasásom idején a moly.hu olvasóinak értékelése alapján ez a 48. legjobb ifjúsági könyv.

5/4.5