Adj esélyt!

Az Arany pöttyös könyvek sorozat tagja. Örülök, hogy ennek köszönhetően több magyar szerzőtől olvashatok és annak is, hogy ezek inkább pozitív tapasztalatok. Igaz ez az Adj esélyt!-re is.

A történet három főszereplője Adorján, az apa, aki sebész, és 13 éve elhagyta a családját egy férfiért. Éva, a feleség sosem tudta ezt megbocsátani sem Adorjánnak, sem az életnek. Gyűlöli Adorjánt, és ultimátumot is adott neki: ha nem mond le a fiáról attól a pillanattól kezdve, hogy kiteszi a lábát az otthonukból, ország-világnak tudtára hozza, milyen ember Adorján - és ezt az orvos karrierje nem biztos, hogy elviselte volna. Így Adorján a könnyebb (?) utat választja és 13 évig valóban nem érintkezik a fiával. Tomi pedig, a fiú, 8 éves kora óta hiányolja az apját, de eközben anyja mellett élve megtanulta gyűlölni is, és nem érti, miért ne kereste volna, ha életben lenne - így a család jóváhagyja Tomi elképzelését, hogy az apja meghalt.

Amikor Adorján beteg lesz, párjával, Ákossal megkeresteti Tomit, akire rászakad az igazság: az apja életben van, és nem kereste látszólag önszántából 13 évig. Most viszont szeretne találkozni vele. Sokáig őrlődik, mit tegyen, és végül csak azért kerül sor a találkozóra, mert az anyja annyira ellenzi, és Tomi már nehezen bírja a diktatúrát (melynek következtében nem szakács pályára készül, ahogy szeretett volna, hanem főiskolát végez). 

Az események ezek után is jobban zajlanak, mint azt az alaphelyzetből gondolnánk, több az "akció". Reflexívvé teszi mégis az egyes szám harmadik személyben íródó regényszerű részeket felváltó, egyfajta belső monológokat tartalmazó oldalak, melyek megláttatják azt, mi zajlik éppen a fókuszban lévő szereplő fejében-lelkében. Ezek hivatottak a motivációkat kicsit jobban kibontani, ami nagyon fontos pozitívuma a könyvnek, ez az a hozzáadott érték, ami olvasásra érdemessé emeli fel.

Én a fontos konfliktusokat kicsit könnyen feloldottnak találtam, és a súlypontok az én ízlésemnek nem megfelelően voltak elhelyezve (Évára jobban és hosszabban koncentráltam volna - szerintem nagyon érdekes, hogy az, aki a saját életét így tönkreteszi, ki tud-e mászni ebből a gödörből és ha igen, hogyan). Tominál is kicsit sekély volt szerintem az, hogy feldolgozza a történéseket és az információkat, illetve azoknak közlési módját. Adorjántól kaptam talán ilyen szempontból a legjobb gondolatokat, például a szexuális élet-magánélet témakörben, azok jók voltak, érdekes húrokat pengettek. 

Mindent összevetve a regény nagyon olvastatja magát, én egy nap alatt megettem, de azért maradandónak nem mondanám, a molyos jelenlegi 90%-ot pedig mindenképpen túlzónak tartom.