Egy elég régi projektem a háztartásban fellelhető összes lekvár, dzsem és befőtt kreatív felhasználása. A szilvalekvár nekem különösen nehéz, mert végképp nem eszem meg sehogyan, így semmi esélye szegénynek (cserébe legalább nem nagyon romlik). Így az első próbálkozás eredménye ez lett.

Ritka figyelmetlen voltam a recept kivitelezésekor, semmit nem azzal és akkor kevertem össze, amikor kellett, úgyhogy kakaós-szegfűszeges lisztet tüsszögtem már a végére, és elég fura mázolmányt kevertem az utólag beleöntött tejjel. De jó kevert tészta módjára meghálálta azt a kis törődést is és finom, szaftos kreatúra lett belőle.

Azt hiszem, most kivételesen minden volt itthon, így semmit nem kellett rögtönöznöm, csak annyit változtattam, hogy nem daráltam a törökmogyorót a tetejére, hanem csak durvára vágtam, mert jobban szeretem így.

Ahhoz képest, hogy készítés közben mennyire nyomasztó és domináns volt a szegfűszeg illata, ez a süteményben harmonikus eleggyé finomult a szilvalekvárral. Még túl "karácsonyi" íznek sem mondanám. Kellemes és túlnyomó édessége mellett is meglepően kevéssé nehéz.

Sajnos nálunk szobahőmérsékleten tárolás során kicsit gyorsan romlott, valószínűleg a nedvessége miatt, meg most azért a szobahőmérséklet még nem az ideális 23 fok. Ezt hűtőben tárolással könnyen orvosolni lehet.