Prison Break

Tudom, szokatlan, hogy az ötödik évaddal kezdek, de a sorozat maga is szokatlan utat járt be, hiszen a negyedik évad végére szépen lezárták, hogy aztán hét évvel később, a két főszereplő lelkesedése folytán újra megnyissák.

Értelemszerűen itt is hozzátenném, hogy ha nem láttad az első négy évadot, inkább azzal kezdd :) Sajnos arról kritikát nem írtam - pedig újranéztem az egészet, mielőtt az új, ötödik évadnak nekikezdtem. Rég volt már...

A negyedik évadot a főszereplő halálával zártuk. Nehéz helyzetből indulunk, ki kell találni valamit, amivel úgy lehet őt feltámasztani, hogy ne tűnjön gagyinak. Először is kaptunk egy másfél órás (vagy két részes, úgy tűnik, két változat van) filmet, ami még a múltba visz minket vissza, az derül ki, konkrétan hogyan halt meg Michael és mi történt az után, hogy mind amnesztiát kaptak, de az előtt, hogy négy évvel később van és mindenki meglátogatja a sírt. Ez egy érdekes kis különálló évadként funkcionál, visszatér természetesen Michael, Sarah, Lincoln, Sucre és Mahone, meg még egy kis csavarral a Tábornok, Zsebes és Gretchen is. Ez a rész egyébként nem nélkülözhetlen az ötödik évad előtt, párszor ugyan visszautalnak rá, de semmi olyan, ami nélkül ne lehetne boldogulni.

Aztán pedig beindult az ötödik évad, ami sokkal rövidebbre, 9 részesre sikerült a megszokott 22-24 részhez képest. Az utolsó, negyedik évadhoz hasonlítva ez szerintem nagy előnyére vált, mert abban már az volt az érzésem, hogy egyre hihetetlenebb fordulatokkal próbálják kitölteni az évad hosszát (lásd Michael anyjának "feltámasztása" - bár tény, hogy elég jó kis női gonoszt hozott a karakter, csak már túl sok volt a jóból).

Az évadban magában Lincoln, Sarah és Zsebes az, akiket a nyitányban utánkövetünk. Sarah visszaköltözött az Államokba, ahogy Lincoln is, előbbi újra férjhez ment, utóbbi visszatért a megkérdőjelezhető törvényességű üzelmeihez, és még azt sem csinálja jól. Zsebes pedig éppen szabadul az újra a Fox Riverben töltött büntetése után (hogy hogy került oda, azt nem annyira vágom). Vele kezdődik az egész: egy rejtelmes és elsőre érthetetlen üzenetet kap egy fényképpel, amin vélhetően Michael van egy távol-keletinek tűnő börtönben. Ezzel Lincolnhoz megy, aki nehezen hiszi ezt el, és végképp nem akar Zsebessel közösködni. Így Zsebes maga követi a nyomot, aminek a végén bionikus művégtaggal lehet gazdagabb egy ismeretlen felajánlására. Lincoln pedig Sarah-hoz megy, aki hasonlóan reagál. Majd pedig Golyófej kerül sorra, mivel ő azóta a muszlim hitre tért és vannak kapcsolatai Jemenben. Ketten járnak hát utána, hogy valóban Jemenben, a hírhedt Ogygia nevű börtönben van-e Michael. Ott viszont csak egy Kaniel Outis nevű embert találnak, aki megszólalásig hasonlít Michaelre, viszont komoly vádakkal csukták le.

Ennyit akkor bevezetőképpen. Ahogy a sorozattól megszoktuk, már egy-egy részben is annyi minden történik, mint egy átlagos filmben, ezen nem változtattak, hihetetlenül sodró lendületű az évad (ez is). Eleve nem gondoltam, hogy egy tizenéves sorozat a mai kínálattal felveheti a versenyt, de mikor újranéztem, nem ezt tapasztaltam. Hiába láttam már és emlékeztem a fordulatok jó részére, most is lebilincselt és szinte alig bírtam szünetet tartani (ez alól csak a negyedik évad a kivétel). Ez szerencsére az ötödik évadra is igaz, pedig nehéz lehetett felvenni mind a fonalat, mind pedig a versenyt. A vissza nem térő régi karaktereket újakkal pótolták, akik gyorsan megszerethetőek (mind Csát, mind pedig Szidet imádtam). A "gonosz" most is hatalmas lépéselőnyben van. Tetszett, hogy most (sem) sikerül mindig minden, hibák csúsznak a számításba. Hoznak rossz döntéseket. 

Zsebes szálát külön nagyon szerettem. A saját eleve elrendelésében fuldokló gyilkos megváltása már nagyon esedékes volt a negyedik évadban is, ahol még azt a választ kaptuk, hogy nem lehet újrakezdeni, a körülmények visszarángatnak a régi életedbe, még ha te nem is térsz vissza hozzá. Ez az évad ilyen szempontból talán optimistább, mert legalább ad, ha később el is vesz.

Részemről egy kivetnivalót találtam, az pedig a teljesen kézenfekvő szála Sarah férjének. Nekem érdekesebb lett volna nem ezen a terepen megversenyeztetni őket, hanem Sarah-t kényszeríteni döntésre.

Ahogy olvasgattam mások véleményeit, két kritikára lettem figyelmes. Az egyik, hogy a főgonosz teljesen súlytalan figura, a másik pedig Sarah gyengesége, hatástalansága a cselekményre. Ezzel a kettővel nagyjából ugyanazért nem értek egyet: hétköznapi alakok ők. És ez nekem így tetszik. Előbbi belefáradt a bürokráciába és abba, hogy egy-egy döntés évekig születik az állami apparátus útvesztőjében, hogy aztán sokkal enyhébb legyen, mint ami józan ésszel kiszabható. Sarah pedig egy átlagos nő és anya. Én sokszor gondolkodtam közben, hogy nekem ennyi magamhoz való eszem sem lenne, mint neki. Nem mondom, párszor máshogy döntöttem volna, mint ő, de szerintem a maga nemében igenis erős. Őt az első négy évad is csak sodorta magával, túlélt, de szerintem ezzel mi is így lennénk. Nincs benne semmi különös, sem fizikailag, sem szellemileg nem kimagasló, egyszerűen a cselekmények teszik őt érdemesebbé szereplőnek, mint téged vagy engem. Én kifejezetten örülök, hogy ilyen karakterek is vannak.

5/5