https://moly.hu/konyvek/fredrik-backman-itt-jart-britt-marie

Egy kicsit folytatódik A nagymamám azt üzeni, bocs, de enélkül, önmagában is teljesen egész könyvet kapunk. A főszereplő ismeretéhez, jelleméhez, múltjához tesz némiképp hozzá, ha olvastuk a másik könyvet is.

Britt-Marie hatvanon túl van, és váratlanul, ám saját döntéséből fakadóan egyedül marad. Talpraesettnek semmiképpen nem mondanám, kényszeressége finoman szólva is távol áll az életszerűségtől, de bizonyos téren praktikus nő. Negyven év háztartásvezetés után a saját lábára kénytelen és akar állni, amit egy csomó véletlennek köszönhetően sikerül is neki - egy isten háta mögötti kis településen kap állást mint a közösségi ház gondnoka. 

Előző, városi életében, felsőbb rétegekben "mozogva" sem volt kimondottan szociális, de most aztán nem is érti, miféle emberek közé csöppent. Rá kell döbbennie, hogy amit kézenfekvőnek érzett eddig, az talán nem is olyan egyértelmű az életben (pl. a kedvenc ablaktisztítójának elérhetősége). Az események magukkal sodorják, és egyre közelebb kerülnek hozzá ezek a vidéki csodabogarak, mert ugyan Britt-Marie nem kimondottan az a típus, aki kiáll magáért, de cserébe kényszeres, ami bizonyos szituációkban ugyanazt az eredményt hozza, ráadásul egész életében másokról gondoskodott, és ezt sem hagyja csak úgy abba. Borgban pedig van kiről gondoskodni... Így hirtelen egy focicsapat edzője lesz és több barátja van, mint életében eddig összesen. Kénytelen feltenni magának azt a kérdést, hogy mit is akar az élettől és őt mi tenné boldoggá. És ez nem könnyű kérdés.

Talán zagyvaságnak hangzik, amit leírok, de a könyv nagy része mégis a főszereplő belső világáról, gondolatairól szól, és csak háttér a környezet. Persze izgalmas háttér és nem történésektől mentes, de a lényeg Britt-Marie és a benne történő változások.

Az újrakezdés és önmagunk megtalálása hálás és divatos téma. Kicsit mérges vagyok ezekre a könyvekre, hiszen a többség sikersztori (ha van ellenpéldátok, kérlek, osszátok meg velem!). Aki rájön, mit szeretne, az meg tudja valósítani és sikeres lesz benne. Most sincs ez másképp, de egy fontos momentum miatt hálás vagyok ennek a könyvnek: hogy bemutatja azt a nehéz döntést, amikor az alapokkal rendelkező, megszokott múltunk, amibe rengeteg energiát és időt öltünk bele, szembekerül az új lehetőségekkel, amik bármit hozhatnak. Ez a része nagyon jó, éreztem a küszködést és nagyon szurkoltam a jó döntésért. Ehhez képest nekem a finálé összecsapottnak tűnik és inkább éreztem menekülésnek, mint döntésnek (persze nyilván az életben ez is előfordul). Ha Backman nem ennek szánta, nem bontotta ki eléggé.

A sztori, a karakterek varázslatos, megint az írással van bajom. Úgy érzem, a szerző gyakran nem bízik a történetében, vagy a saját írástudásában (hogy megfelelő nyomatékot tud adni a párbeszéd nélküli drámának), és olyan elemekkel próbálja a feszültséget megteremteni, ami számomra visszatetsző (pl. a keretes fejezet, ahol úgy érzem, egy bizonyos irányba próbálja fordítani a fejem erőszakkal - egyrészt magától is oda fordulna, ha engedné, mert jól megteremti a feszültséget, másrészt nem szeretem, mikor irányítanak). 

Ez apró szépséghiba, imádtam a könyvet, és nagyon tudtam azonosulni Britt-Marie-val - néha ijesztően. 

De a szódabikarbónát kipróbálom.

5/4.5