Daybreak

Fsz: Cody Kearsley, Alyvia Alyn Lind, Colin Ford, Matthew Broderick, Krysta Rodriguez

Creator: Aron Eli Coleite

Egy újabb Netflix-es rejtett kincs és (szerintem) alulbecsült kincs :)

A sorozat sztorija a következő: Josh Wheeler a túlélője valamiféle támadásnak, ami a felnőttekből fura zombikat csinált, a gyerekeket-kamaszokat viszont teljesen épségben hagyja. Egyedül, régi lakásukban afféle óvóhelyet kialakítva rója az utcákat, hogy megtalálja szerelmét, Samet. Az élet összesodorja Angelicával, a szabadszájú és zseni drogkereskedővel és Wesley-vel, az afro-amerikai, meleg kung-fu-rajongó roninnal. Az addig külön utakon, magányosan kóborló fiatalok összefognak, és gyorsan elkezdenek egymáshoz kötődni. Azonban nem szűnnek meg kamaszok lenni, akik kicsit talál túl könnyen felkapják a vizet és gyorsan ítélnek, nem hagyva helyet a megbocsátásnak, így hamar felbolydulnak az események. Ráadásul ugye mégiscsak egy zombi apokalipszis idején zajlanak az események, ahol a "felnőtteken" kívül még a rengeteg banda is veszélyt jelenthet azoknak, akik az utcán kóborolnak.

Nekem borzasztóan tetszett ez a friss, humoros és látványos sorozat. A részek 45 percesek, viszont mindegyik egy kicsit különálló egység történetvezetés és látvány szempontjából is, ráadásul sokszor egy-egy szereplő szemszögéből nézzük az eseményeket, amik a szubjektív nézőponton kívül sajátos látványvilágot is biztosítanak. A nyilvánvaló szimbolikán túl rengeteg a popkulturális utalás, biztos vagyok benne, hogy én is elsiklottam rengeteg felett. A néha kicsit szarkasztikus humorát én imádtam, és a szabados karakterek is jól állnak neki - az álszentség még egy átlagos helyzetben is fura egy kamaszsorozatnál, no de a felnőttek nélküli apokalipszis világában? Ugyan mi tartaná őket vissza bármitől?

Talán nem a legújabb ötleteket látjuk viszont a képernyőn, de egy olyan üdítő keverékét kapjuk az újrafelhasznált elemeknek, ami miatt szerintem mindenképpen érdemes megtekintésre. A főszereplők gyakori kitekintése, a helyszínt teljesen szabadon felhasználó és alakító szereplők, a gyakori képregényes elemek nekem olyan élményt nyújtottak, ami kevés dologgal összehasonlítható. Ha mindenképpen párhuzamot szeretnék keresni, valószínűleg a Zombieland jutna eszembe a téma humoros megközelítése miatt; a Shazam! a képregényes elemeket ötletesen a filmbe ágyazó látványvilág miatt; a 10 dolog, amit utálok benned a középiskola szerkezetének bemutatása miatt; a Deadpool - hú, rengeteg dolog miatt, de legyen mondjuk a főszereplő narrációja.

A személyes kedvencem Turbo karaktere volt. Poénokat lelőni nem szeretnék, így csak ennyit írok: annak ellenére, hogy elég nagy klisé a meg nem értett és titkokkal teli élsportoló, azért voltak meglepetések, és számomra az egyik a rengeteg "legviccesebb pillanat" közül az, amikor (beszélni képtelen lévén) táblákkal próbál kommunikálni Wayne-nel, és véletlenül a "Say it's carol singers" feliratút veszi elő, ami az Igazából szerelemből lehet ismerős.

Ha egy kicsit is közelinek érzitek magatokhoz a leírás alapján, mindenképpen adjatok neki egy esélyt. Végtelenül szórakoztató, izgalmas látvány, jó zenék, lebilincselő történet(ek) = kikapcsolódásra fel!

5/4