Wayward

Ez egy trilógia második része. Ha nem olvastátok az előzőt, de szeretnétek, akkor szerintem ne folytassátok :) de igyekszem nem lelőni a poénokat.

Az előző kötet végén ott hagytuk abba, hogy Ethan Burke megtudta az igazat Wayward Pines-ról és úgy általában a világról. Megígérte, hogy a lakosok előtt ezt titokban tartja és kinevezték sheriffnek. Itt vesszük fel a fonalat, szinte ebben a pillanatban. Ethan hazatér a családjához és próbál beilleszkedni a hétköznapokba: bejár az irodájába semmit csinálni. De borzasztóan nyomasztja a titok, amit egyedül kell őriznie. Nem tudja, joga van-e hozzá. Nem tudja, ez-e a jó döntés, vagy meg kellene-e osztania másokkal, esetleg mindenkivel.

Egy éjszaka riasztják, hogy az egyik lakos elhagyja a házát és talán szökést kísérel meg. Miután ennek utánanéz, egy megkínzott, agyonszurkált nő tetemére bukkan. Bár szinte betéve fújja a teljes lakosság aktáit, még nem tudja, hogy a holttest David Pilcher lányáé. Miután beszél a létesítmény vezetőjével, megtudja, hogy a lány beépített ügynökként dolgozott a településen, és a küldetése az volt, hogy minél többet megtudjon (belülről) a Kóborlókról, akik valamiféle titkos szervezetként, a megfigyelők elkerülését mesterfokon űzve valamiféle tevékenységet folytatnak.

David Pilcher mind a közösség érdekeire hivatkozva, mind magánemberként Ethant bízza meg lánya gyilkosának felderítésével és az általa kezdett feladat folytatásával. 

Mindeközben egy réges-régen kiküldött felderítő igyekszik Wayward Pines felé, hogy hihetetlen híreket hozzon és akaratlanul is felbolygassa a kissé lenyugodott kedélyeket a Bourke családban.

Mivel ez a kötet már nem Wayward Pines titokzatosságával foglalkozik, hiszen ez lelepleződött, újfajta, még borúsabb, reményvesztettebb hangulatú könyvet olvashattam. A cél már nem a kijutás, hanem a benn maradás hogyanjának kiötlése. Ethan egyetlen beavatottként őrlődik, hiszen tudja, mit vesz el az embertől az, ha megtudja, mi folyik a színfalak mögött: a reményt. Ugyanakkor azt is látja, hogy a lakosságot felőrli az, hogy hazugságban él - ennek felismeréséhez nem kell nagy ész. Saját magát is csalónak érzi, mikor új ébredőt kell köszöntenie a városkában.

Eközben a feleségével is nehezen találnak egymásra, míg ez a látszatkedélyes ideális házasság-színház megy. A fiától is távolodik, hiszen azon túl, hogy kimaradtak egymás életéből, a fiatalokat az iskola falai között ki tudja, mire oktatják. Egy része be akarja avatni Theresát, a másik része azonban megkímélné a szörnyű igazságtól.

Ahogy azonban egyre mélyebbre ás Alyssa titkaiba, egyre nagyobb hozzáférést kap a rendszerhez és megismeri a kóborlókat, lassan-lassan biztossá válik abban, mi a jó döntés. Azonban ez előre nem látható és végzetes következményekkel jár.

Máshogy volt lebilincselő ez a könyv, mint az előző. Sokkal inkább szociológiai és pszichothriller volt, mint krimi, kissé kiszélesedett a perspektíva és érdekesebb kérdéseket is vetett fel ez a dilemma. Míg az előző könyvben "csak" azért rohantunk együtt Ethan Bourke-kel, hogy megtudjuk, hová került és hogyan juthat végre haza, most már tudjuk ezekre a kérdésekre a választ és együtt viseljük vele a terhét annak, hogy ezt másokkal megosszuk vagy pedig eltitkoljuk az ő érdekükben. Kicsit lassabban indult így a regény sodrása, ahogy Ethan is küszködik az elfogadással és a megszokással, viszont ahogy a férfi megtalálja az utat a bizonytalan lépések után, úgy válik letehetetlenné ez a kötet is. Ne hagyjátok ki!

Ha az előző résszel szeretnétek kezdeni, ezt a könyvet olvassátok el:

Wayward Pines

5/5