Csillag születik (2018)
R: Bradley Cooper
Fsz: Bradley Cooper, Lady Gaga, Sam Elliott
Van két filmtípus, vagy inkább -téma, amivel nálam eléggé tutira lehet menni. Az egyik a sportfilmek, a másik pedig a zenés filmek (leginkább tánc egyébként). Ami nem bénázza el nagyon, az részemről nyerő. Valamit nagyon mélyen mozgatnak meg bennem.
A Csillag születik az utóbbit erősíti, és az énekes vonulatot azok közül is. A sztori bárkinek ismert lehet, mert egyrészt egyszerű, mint a faék, másrészt ez már a negyedik Csillag születik, melyből én még egyiket sem láttam - nem tudom, ez előnyömre szolgált-e vagy sem. Az elődök is elég sikeresek voltak, főleg az eggyel ezelőtti Barbra Streisand és Kris Kristofferson főszereplésével készült. A feldolgozás azonban nem mindig jelent rosszabbat, és ha hihetünk a kritikáknak, ez az egyik (ha nem a) legjobb darab.
És akkor a cselekmény: Jackson Maine felkapott énekes, az életét turnék mentén éli, útját kiivott üvegek és felszívott, elszívott és bevett gyógyszerek/drogok jelzik. Egy átlagosnak tűnő estén egy átlagosnak tűnő bárban meghallja énekelni Ally-t, és megérinti a lány őszintesége és eredetisége. Együtt töltik az estét, és nagyon jól szórakoznak, a férfi meglátja Ally-ben a tehetséget. Románcuk azonban nem ér itt véget, és mikor Jackson koncertjére elmegy Ally, akkor az énekes nyomására hirtelen a színpadon találja magát és a saját szerzeményét énekli. A közönség megőrül érte, értük, és kisvártatva már együtt turnéznak. Megy minden, mint a karikacsapás, közben azért csoszogunk az elkerülhetetlen vég felé is, hiszen Jackson függősége csak ideig-óráig szünetel, és a hallása is egyre romlik.
Közben Ally-t is megtalálják a szólólehetőségek, és pikk-pakk a popszakmában találja magát semmitmondó dalszövegeket énekelve és dögös háttértáncosokkal. Jackson egyre többször van egyedül, és szóvá teszi, hogy már nem azt a lányt látja, aki régen volt, nem látja az eredetiségét, az őszinteségét.
Ja, közben össze is házasodnak.
Ally megnyeri a Grammy-t, az átadón Jackson leégeti, így irány az elvonó, azt végigcsinálja, és... és jön a bőgés.
Nu. Minden adott egy brilliáns filmhez. Ez most nem az. Le a kalappal Bradley Cooper előtt, sose rendezzen-játsszon rosszabbat, első filmnek meg tényleg elismerésre méltó. Csak nem áll össze. Kicsit vontatott, kicsit felületes. Semennyire nem értettem, hogy Ally karaktere miért vált műfajt, és amikor Jackson kérdőre vonja, sem mond erről semmit, szerintem is gáz volt, de kész voltam megérteni, ha elmagyarázza. Lady Gaga bár nem zseniális, de elég jó, bár látszik, hogy nem rutinos színész, nekem belefért Ally karakterébe ennyi mesterkéltség. Ugyanakkor Bradly Cooper kisujjból lejátssza, ami amúgy nem baj, nekem az ő élete, az ő tragédiája amúgy is érdekesebb volt, részemről róla szólt a film, amihez Lady Gaga asszisztált - remekül.
Az nekem eléggé zavaró volt, hogy a zenei csúcspont nem az utolsó szám volt, hanem az első, ezzel el is lőtték a petárdákat. A Bradley Cooper által játszott soft rock-country dalok legalább egyenletes minőséget-átgondoltságot nyújtottak.
A Shallow viszont brilliáns, bár bevallom, mikor először hallottam meg benne a lalalalázást, majdnem lekapartam a falat, nem megy a szám hangulatához.
5/4, némi részrehajlással
