A téridő istenei

Az előző Nemere-könyvemet eléggé szerettem. Úgyhogy örömmel vártam a következőt (ámbátor igen sok idő telt el a két olvasás között).

Ez a regény azért más. Két entitás szemén keresztül ismerjük meg az emberiség történetét, egyikőjük, Magnus avatkozik bele a bolygó sorsába az evolúcióhoz szükséges kis lökés megadásával, míg Negat az emberek érdemtelensége mellett érvel.

Ők ketten mindig jelen vannak, jelenetről jelenetre. Először az emberiség hajnalán, az ősemberek között, majd ahogy haladunk előre, egyre kevésbé lesz egyértelmű, hogy ki kicsoda és mik a szándékai, amivel a saját malmára hajtja a vizet. Nagyon sok a párhuzam és a hiteles történelmi háttér, ami közel valóságossá teszi az egyes történeteket, és mivel nevén soha nem nevezik a főszereplőket, érdekes játék találgatni. 

Ettől függetlenül sajnos nem maradandó élmény, sok újat nem mond az emberekről, a két pólust és azok harcát meg már unásig ismerjük, még meglátom, folytatom-e a sorozatot.

Asszociációim: Az ember tragédiája, Faust

5/3