Ha én felnőtt volnék

Ne csak akkor vegyünk elő gyerekkönyveket, amikor gyerekünk van/lesz/volt! Azok a szerzők, akik gyerekkönyveket (is) írnak, rendelkeznek egy olyan perspektívából, ami belőlünk, a hétköznapi életbe néha beleszürkülő sokakból ki-kiveszik. Legalább egy rövid időre másképp tudunk majd nézni a világra, egy kicsit megszínesednek a hétköznapok. Kicsit könnyebbé válik örülni az apró dolgoknak is, amiben a gyerekek még olyan jók.

Janikovszy Éva könyve villámgyorsan elolvasható és bűbájosan illusztrált. Ez persze segít akkor is, mikor gyerkőcnek olvasunk belőle esti mesét, de végtelenül elandalít egy 37 éves végtelen fáradt nőt is egy hosszú hét csütörtökén este a vonaton hazafelé. Egy gyerek szemszögéből meséli el a gyereklét viszontagságos hétköznapjait (hiszen mindent tilos) és helyezi más megvilágításba a felnőttlétet. Nekünk ugyanis mindent szabad. Gondoltatok már arra? És így érzitek? :) 

Olvassátok gyermeki örömmel, hogyan töltené a mesélő apróság a vágyott felnőttnapokat és -éveket! Merítsetek ötletet belőle, és kicsit, ha csak öt percre is, nézzétek másképp a világunkat! :)

Olvasásom idején a moly.hu olvasóinak értékelése alapján ez a 11. legjobb gyermek- és ifjúsági irodalom könyv és a 14. legjobb gyermekkönyv.

5/5