Fahrenheit ​451

Előrebocsátom: a filmet hamarabb láttam. És azt is hozzáteszem: a könyv 1953-ban íródott. A történeteket nem olyan sorrendben ismerjük meg, ahogy keletkeztek, és ez elkerülhetetlenül befolyásolja a bennünk kiváltott hatást. 

Én végig azt éreztem sajnos, hogy ezt már hallottam, olvastam, láttam. És nem csak a film miatt.

A történet szerint, ami a jövőben játszódik, a "tűzoltóság" már nem oltja a tüzeket (hiszen azok nincsenek is, olyan tűzbiztosak a házak), hanem éget. Könyveket. Amik pusztítandók, mert ... nos, az egyik magyarázat szerint azért, mert a minőségük leromlott és az általuk átadott tudás kétes értékű, a másik interpretáció szerint azért, hogy az emberek inkább az interaktív "fal" előtt butuljanak. A gyermekvállalás nem érték, a gondolkodás főleg nem. Guy Montag ebből eszmél fel nagyjából egyik napról a másikra, és a folyamat kb. közepén csatlakozunk be mi, mikor megismerkedik a szomszéd lánnyal, aki szeret sétálni az utcán, táncolni az esőben és emberekkel beszélgetni. Akkora hatással van Guy-ra, hogy fenekestül felfordul az élete, és mikor egy bevetésen egy idős asszony a könyveivel együtt magát is felgyújtja, végérvényesen rájön, hogy az életét nem folytathatja így tovább. Természetesen a rendszerből nem lehet csak úgy kilépni, saját munkatársai kezdik üldözni, de egy idős úr segítségével megszökik, hogy aztán bujdosásra kényszerüljön.

Nem rossz a könyv, tényleg. Korrekt, és nagyon kis kompakt is, hihetetlen gyorsan kiolvasható. Vannak benne magvas gondolatok, olvassátok el bátran. Hátha ti nem olvastatok olyan sok disztópiát. Ha viszont igen, jó eséllyel csak egy lesz a sokból.

Asszociációim: Fahrenheit 451 (film), Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? (könyv), A szolgálólány meséje (könyv), Szép új világ (könyv)

5/4