I den innersta kretsen

Találomra választottam be legutóbb a könyvtárban a skandináv krimikbe, így sikerült egy sorozat második (és úgy tűnik, utolsó) kötetével kezdenem. Önmagában is kiállta a próbát.

A sztori dióhéjban: Thomas középkorú nyomozó egy csendes körzetben, azonban már második nyáron kerülnek szembe egy gyilkos felkutatásának feladatával. Ezúttal a gazdag és népszerű Oscar Juliandert lőtték le, ráadásul hatalmas plénum előtt: ő is egyike volt a Götland-kör indulóinak, mely egy elismert vitorlásverseny - nem is csak induló, hanem esélyes is. A média és az idő egyre nagyobb nyomást fejt ki a rendőrörsre, emellett viszont zajlik a (magán)élet: Thomas új barátnőjével próbál dűlőre jutni, míg jó barátnője, Nora éppen az előző kötet eseményeit, pótnagyanyja elvesztését heveri ki, és próbálja megoldani a házasságában egyre gyakoribb konfliktushelyzeteket.

Ebben a könyvben rendesen elmerültem. És ezt kicsit szégyenkezve mondom, ugyanis egyszerű, mint a faék. A karakterek éppen nem fekete-fehérek, de csak mérsékelten árnyaltak; a történet nem különösebben fordulatos, egy kis rutinnal viszonylag gyorsan kitalálható, ki mozgatja a szálakat; a főszereplők magánéleti válságait annyira nem éreztem magamhoz közel (és érzésem szerint egyértelmű irányba mozdult a történet ezen vetülete, de folytatás híján ezt már sem megcáfolni, sem megerősíteni nem fogjuk); a szociográfiai háttér sem olyan szépen felfestett, mint mondjuk Jo Nesbo sok könyvében. Lehetséges, hogy csak annyi a megoldás, hogy most éppen nehézkesebb olvasmányaim között felüdülés volt ez a könnyen emészthető, azért izgalmas krimi.

Ha közületek bárki olvasta Camilla Lackberg könyveit, azok számára sok ismerős vonás sejlik fel a két mű között. Engem a Nora-Thomas páros sokban emlékeztetett az Erika-Patrik párosra, hiába van házastársi viszony az egyik, baráti a másik könyvben. A tengerpart, a hajózás, a kis rendőrörs, a nyomozásba az orrát beleütő női, nem szakmabeli főszereplő mind hasonlóvá teszi a két könyvet. 

Remélem, nemsokára beszámolhatok nektek az első kötetről, addig is ajánlom mindenkinek, aki a könnyedebb, "családias" krimikhez vonzódik; aki valami gyors, mégis szerethető könyvet keres.

5/4