Le jour ne se lève pas pour nous

Olyan érzésem volt, miközben olvastam, mintha a Top Gun francia és atom-tengeralattjárókról szóló verziójáról szólna a könyv. Miért?

A hőse egy orvos, akinek naplószerűen lejegyzett gondolatait és élményeit követhetjük nyomon egy (ha jól emlékszem) 10 hetes őrjáratról. A nevét meg sem tudjuk, de nincs is jelentősége. Megtudjuk, milyen körülmények között dönt amellett, hogy nomináltatja magát és milyen okokból; hogyan zárul be körülötte a világ és a többi "utast" egyre jobban megismerve hogyan tágul ki egy kicsit újra, hogyan lesz része egy nagyon szoros köteléknek. Rendkívül érdekfeszítően írja le a legapróbb eseményt is Merle, mint amilyen a teafogyasztás, így a doktorral együtt mi is csak ritkán érzünk unalmat. Az én ízlésemnek és érdeklődésemnek talán túl sok volt a technikai részlet, de ezeken sem olyan nehéz átrágnunk magunkat. 

Nem olvastam még tengeralattjárón játszódó vagy azokról szóló könyvet, most sem szándékosan tettem (csak egy véletlenszerű Merle-könyvet választottam mindenféle fülszöveg vagy ismeret nélkül). De ezután talán egy kicsit bátrabban fogom a kezembe venni a következőt.

5/4

Idézetek: 

"Az imádókra csalhatatlan jelek utalnak: ők megvárják, amíg a teájuk kihűl, csak azután emelik a csészét az ajkukhoz, nehogy megégessék az ízlelőbimbóikat. Apró, élvezkedő kortyokban isszák a nedűt, és semmiképp sem dohányoznak közben, mert a cigaretta megronthatná a tea ízét-illatát. A teaimádók kedvenc állata a macska. És kedvenc költőjük Cowper, aki elsőként magasztalta ezt az italt: "the cups that cheer but not inebriate". Miért a macska? Természetesen azért, mert minden háziállat közül ő képes eljutni annak a nyugodt, mozdulatlan és csöndes kényelemérzésnek a legfelső fokára, amelyre a rajongó is eljut teaidőben, s teljes felüdülésre lel."