Three Billboards Outside Ebbing, Missouri

R: Martin McDonagh

Fsz: Frances McDormand, Woody Harrelson, Sam Rockwell, Lucas Hedges.

Martin McDonagh a végtelenül borzasztó című Erőszakik (In Bruges) című filmje óta azok közé a rendezők közé tartozik, akiknek szeretem figyelemmel követni a pályáját és ha új filmje érkezik, igyekszem megnézni őket. Ez a harmadik "egész estés" (tehát nem rövid-) filmje, közbeékelődött tehát a Hét pszichopata és a Si-cu, amelyet ugyan szintén láttam, de olyan mély benyomást nem tett rám (lehet, hogy még egy esélyt kap, elég későn láttam). 

A történetben nekem az a legérdekesebb, hogy a legmarkánsabb történések közötti feszültséget ragadja meg. Már túl vagyunk Mildred lányának, Angelának brutális meggyilkolásán nem is annyira kevéssel, 7 hónappal. Mildred azonban nem tud továbblépni, amíg nem tudja, ki követte el a bűncselekményt és úgy érzi, muszáj lépnie valamit, hogy a rendőrséget cselekvésre bírja, mert úgy érzi, feladták lánya gyilkosának keresését. Ezért kibérel három óriásplakátot egy kevéssé forgalmas út mellett, melyre a következő feliratokat készítteti: "Megerőszakolták, miközben haldoklott" "Mégsem történt letartóztatás" "Hogyhogy, Willoughby sheriff?" (Bocs a pontatlanságért, már nem emlékszem a magyar fordításokra, így be kell érnetek ezzel.) Mildred olyannyira felbolygatja ezzel a városka lakosságát, hogy az szabályosan pártokra szakad, és egyre csak nő és nő a feszültség, és a bőrünkön érezzük a tragédia felé zakatoló cselekmény szelét. Nagy kérdés, hogy be tudja-e valaki húzni a kéziféket.

Bár maga a történet is nagyon érdekes, ez inkább a lassan csordogáló filmek közé való, így ha valaki megnézi az előzetest, szerintem rendesen félreviheti. Az alakítások azok, amik szívbemarkolóak és hosszú időre az emlékezetünkbe vésnek pillanatokat. Nekem ilyen volt a lánya alatt kiégett füvet morzsolgató Mildred; a Dixon éjjeliszekrényére mégis narancslevet helyező Welby; a saját vérét Mildredre köhögő és ettől borzasztóan zavarba eső Willoughby (semmiképpen sem megfeledkezve gyönyörű búcsúzásairól); és a remekül pergő párbeszédek bármelyike (Mildred-Robbie, Mildred-pap, Mildred-Dixon). 

Nem tudok nem áradozni Frances McDormand, Sam Rockwell és Woody Harrelson játékáról. Őszintén sajnálom, hogy egy kategóriába került minden egyes megmérettetések a két férfi mellékszereplő, mert így az egyikőjük, történetesen Woody Harrelson esélytelen lett. Lucas Hedges-t is szemmel tartom már egy ideje, a harmadik film, amiben felhívta magára a figyelmem (a másik kettő a Lady Bird és A régi város volt).  

Ha nem láttátok még, nézzétek meg mindenképpen :)

5/4