A bíró
R: David Dobkin
Fsz: Robert Downey Jr., Robert Duvall, Vera Farmiga, Billy Bob Thornton.
Nagyon dolgozom azon, hogy megkedveljem Robert Downey Juniort színészként is. Illetve lássam a színészi kvalitásait. Nem sok filmjét láttam a Vasember-szerepein kívül, és abban érzéseim szerint szimplán magát adja.
A bíró is hasonló alapszituációból indul, de a klasszikus fejlődéstörténeteket idézi aztán meg. Hank Palmer menő védőügyvéd, akinek módszereitől rettegnek az állami jogászok, és aki szinte bármilyen bűnözőt tisztára mos. Borzasztó pénzes, de láthatólag sokat is dolgozik. Felesége épp bejelenti a válást, az indok, hogy nincs otthon eleget, de Hank dühében a fejéhez vágja azt is, hogy megcsalta. Ez ugyanazon a napon történik, amikor azért kéri egy tárgyalás elhalasztását, mert bátyjától azt a hírt kapja: édesanyjuk meghalt.
Fel is kerekedik, hogy visszatérjen a családi otthonba, ahol oly régen járt. Eredetileg egy éjszakára érkezik, hiszen apjával egyáltalán nem találja a közös hangot. Gyermekkorának helyszíne azonban sok régi emléket hoz felszínre. És amikor apja a temetés estéjén halálos kimenetelű balesetet okoz és Hank ezt indulása előtt megtudja, mégis marad és bár apja (aki egyébként a bíró) kifejezetten tiltakozik az ellen, hogy ő védje, mégis végigkíséri apját a jogi procedúrán. És természetesen hogy, hogy nem, ő lesz a végén apja ügyvédje.
A film elég kiszámítható, de nem ez az érdeme. Nagyon jó színészek szerepelnek még a kisebb szerepekben is, élmény nézni Vera Farmigát és Billy Bob Thorntont. Robert Downey Jr. valamennyit hozzátesz azért az általam eddig ismert karaktersablonhoz, de azért nagyot nem fordul. Szívmelengető darab, és kerek, a remek színészi játékok egy kicsit tovább tartják ki hatását.
5/4
