Castle Rock

Nagyon kedvelem Stephen Kinget. Annak ellenére, hogy vannak könyvei, amik valahogy nem tudják azt, amit a többi. Mégis mindig, újra szívesen veszek kézbe egy új King-könyvet, és ritkán csalódom.

Hasonlóak a megfilmesített King-alapanyagok is, annyi különbséggel, hogy itt még a rendező látásmódja is rányomja a kész műre a bélyegét. A Ragyogást, ami a világ nagy részének fő kedvence, az Imdb-n a 60. legjobb film, egyáltalán nem szerettem, pedig a könyvet imádtam. De ott van a Halálsoron a 30., A remény rabjai pedig az első (!) helyen. 24 éves a film.

Átkötésnek pedig tökéletes, hiszen a Castle Rock a Shawshank fegyintézetben kezdődik. Az igazgató a nyugdíjazás előtti utolsó napját tölti, vak felesége már alig várja, hogy együtt tölthessék a napokat. A munkahelyi ünnepség után az igazgató egy fához köt egy kötelet, a nyakába veti, majd beül a kocsijába és lehajt egy szikláról. Ezután új börtönigazgató érkezik. A helyhiány kézenfekvő megoldására meg akarja nyittatni a régi leégett szárnyat, két börtönőr el is indul felmérni az állapotát. Egy félreeső aknában egy ketrecbe zárva egy fiatal férfit találnak. Rövidesen kiderül, hogy az előző, halott börtönigazgató zárta oda. A férfi nem beszél, csak egy nevet mond: Henry Deaver ügyvédét, aki a kisváros szülötte, és halálra ítélteket véd, többnyire sajnos sikertelenül. Amíg Henry megérkezik, feltételezvén, hogy okkal volt bezárva, a többi rab közé zárják a név nélküli "elítéltet". 

Ez a sorozat első részének kb. első negyed órája. Hihetetlenül mozgalmas, rengeteg dolog történik, csak kapkodtam a fejem, főleg az első hat részben. Minden van itt King rengeteg világából. Nem nagyon szeretnék előre lelőni poénokat, így ennél jobban nem részletezem. De ha nem értetek az elején semmit, ne aggódjatok, csak engedjetek a sodrásnak, valamelyest kitisztul, ígérem. Persze nem teljesen, csak annyira, mint a misztikusabb King-történetek. A hetedik rész, melyben Henry Deaver Alzheimerben szenvedő anyja időutazóként bolyong emlékeiben, és a kilencedik, melyben megtudjuk, kicsoda a név nélküli, akkorra már ördögként számon tartott férfi, hihetetlenül erős. Olyan katarzist éltem át, mikor a szálak összeértek, hogy az, hogy a film nem azt a lezárást kapta, amelyben reménykedtem, már egyáltalán nem érdekelt, pedig nehezen szoktam túllendülni rajta.

Mivel azért akkora King-rajongó és rendkívüli memóriával megáldott sem vagyok, csak hallomásból tudom, hogy a sorozat tele van zsúfolva apróbb-nagyobb utalásokkal a többi King-műre. Már a főcímből is kitűnik, ahol mind A remény rabjaira, mind az Azra és még számtalan, általam nem ismert könyve ráismerhetünk, de a következő évad beharangozója is a Szépkilátás Hotelre tereli a gyanút.

A gyenge idegzetűek is nyugodtan próbálkozzanak, talán egy részt leszámítva nem volt különösebben félelmetes.

Várom a következő évadot.

5/4(.5)