Chocolat

A történet sokaknak ismerős lesz, Lasse Hallström örökérvényű klasszikusa többünknek okozott kellemes pillanatokat. Nem is igen tudtam elvonatkoztatni a filmtől és az ott megtestesített szereplőktől: Juliette Binoche, Johnny Depp és Alfred Molina arca lebegett a szemem előtt, és bár Judy Denchet is imádom, talán az ő karaktere volt az, aki számomra új életre kelt a könyvben.

Ha szerettétek a filmet, szeretettel ajánlom a regényt is. Nem fog nagy meglepetés érni. De ha jól gondolom, kedvelted a szereplőket, a szituációt, és tetszeni fog Joanne Harris alapanyaga. Mindenkit régi ismerősként fogsz köszönteni, de mégis új oldalukat ismered meg, egy kicsit jobban kibomlanak figyelő tekinteted előtt. Ezért jók a könyvek :) ezért tudnak többet, mint bármilyen más érzéshordozó (na jó, a zenével való összehasonlításba most ne menjünk bele).

Emlékeztetőül a történet: egy dél-francia falucskába érkezik Vianne Rocher és lánya, Anouk. Ahogy az a zárt közösségekben lenni szokott, nem megy azonnal a beilleszkedés, és ebben nem segít, hogy a falu meghatározó személyiségével, Francis Reynoult atyával akaratlanul is azonnal összetűzésbe keverednek: Vianne ugyanis kibérel egy régi pékséget, amit kézműves csokoládébolttá alakít - éppen a böjt kezdetekor.

Vianne hihetetlenül színes személyiség, aki édesanyjával menekülve töltötte életét, sosem maradt sokáig egy helyen. Anyja praktikáiból sok maradt rá, de kevesebbet használ. Csokoládéja is egyfajta bűvölet, ami nagyon jó közeg a kapcsolatok kialakítására és elmélyítésére. Hamarosan szándékosan vagy szándéktalanul, de megváltoztatja a körülötte élők életét, ami természetesen másoknál nemtetszésre talál. 

Mondhatnánk, hogy maga a történet sablonos: megérkezünk, megpróbálunk beilleszkedni, megismerkedünk emberekkel, van, akivel jó kapcsolatba kerülünk, mások nem kedvelnek bennünket/mi nem kedveljük őket, próbálunk segíteni némelyeknek, és van, akin nem tudunk és közben szépen, lassan sodor bennünket az élet magával. De nem így élünk mi is? :) Hétköznapi történet ez a maga boszorkányosságával, varázstudományával együtt, és bár Vianne boszorkányságként hivatkozik tudományára, de mégis, nem hétköznapi mágia ez? a hozzávalók vegyítése, a megfelelő hőfok beállítása, a formázás, a díszítés, és a figyelem a másikra, mellyel megpróbáljuk kitalálni, mit kíván. Szoktatok főzni a szeretteiteknek? Nem ugyanez a folyamat?

Nagyon érdekes, és a következő köteteket is végigkísérő rejtély Vianne múltja, amit apró részletenként ismerünk meg. Valamint a (nyitott) kérdés, hogy mi az, amit otthonnak nevez(ünk). Feltétlenül az, ahol legtöbbet vagyunk? Vagy ahol a családunkkal az időt töltjük? Vagy ahova költözünk? Ahol ismernek bennünket, esetleg szeretnek? És meddig maradunk ott?

És persze ha velem együtt ti is imádjátok bármilyen kulináris folyamat igen részletes és érzékeket borzongató leírását, akkor semmiképpen se hagyjátok ki!

5/4