Sacred

Máshogyan, de a sorozat harmadik része is nagyon tetszett. A hangulata ugyanolyan magával ragadó, a humor, mely ritkán, de megcsillan, fergeteges. 

Ebben a kötetben Angie és Patrick mélyről indul. Az előző regény eseményei rendesen a padlóra küldték őket, így a potenciális ügyfélnek nincs más választása, mint elraboltatni őket, hogy történetével felkeltse régen hibernált érdeklődésüket. És beválik, Angie a saját maga gyászát látja visszaköszönni Trevor Stone meséjében. Így nem mellékesen rengeteg pénzért felkerekednek, hogy nyomára bukkanjanak a multimilliomos lányának, és az utána nyomozni kezdő másik magánkopónak, aki történetesen Patrick nagyon jó barátja és mentora. 

Az előző két könyv is elég meghökkentő volt. Azokban viszont valahogy úgy: "Ilyen nem történhet, ennyire senki nem gonosz, a világ nem lehet ilyen hely". A mostaniban inkább a meglepő fordulatok dominálnak, így nem gyomorszájon vágásként csapnak le ránk, inkább kíváncsian várjuk, mi lesz a következő. Ez talán kevésbé kiszámítható, mint eddig, így a legvégéig ébren tartja érdeklődésünket. És valahogy pont ez volt, ami viszont kicsit kevésbé tetszett: faltam a szavakat úgy a háromnegyedéig, vagy kicsit tovább, de a végkifejletnél el-elkalandozott a figyelmem, letettem a könyvet, a megoldás már kicsit laposabbra sikerült, mint maga a furfangos nyomozás. Túl korán következett be a csúcspont, úgy érzem.

Ezen kívül eddig a főszereplők közti szikrázó vonzalom is izgalmas volt, de mivel itt megtörténik, aminek két és fél köteten keresztül szurkoltunk, már ennek sem tudtam szurkolni a végén, hiszen megtörtént :) 

Ha az előző részekkel szeretnétek kezdeni, ezeket a könyveket olvassátok el:

Egy pohárral a háború előtt

Sötétség, fogd meg a kezem

5/4