Joanne Harris: Csokoládécipő
Csokoládé-trilógia 2.
Öt évvel a Csokoládé történései után járunk, Vianne és Annouk hiába győzték le anno a Fekete Embert, sokáig úton vannak, mire sikerül letelepülniük Párizs egy félreeső negyedében. De itt sem könnyen fogadják be őket, és most Vianne sem használja hétköznapi mágiáját, igyekszenek beolvadni a szürke tömegbe. Főleg, mivel azóta megszületett Rosette, aki különleges: négy éves kora ellenére nagyon kicsi, nem beszél és saját elképzelései szerint használja (vagy nem használja) az eszközöket. Vianne azon felül, hogy nem akar kitűnni, még attól is fél, hogy a varázslatnak megvan az ára. Úgy érzi, életért halállal fizetnek, egyik emberért egy másikkal, és anyaként fél a kockázattól.
A családot egy új szereplő, Zozie de l'Alba szemén keresztül ismerjük meg újra. Zozie nagyon emlékeztet az előző könyvben megismert Vianne-ra: közvetlen, mindenki kedveli, és szereti megismerni és manipulálni a környezetét. Úgy mutatkozik be, mint szélhámos: mások identitását lopja el, és így tesz szert pénzre. Vianne chocolaterie-jéhez vetődik, és eleinte kívülről, majd belülről dolgozik annak fellendítéséért. Eközben egyre inkább megbizonyosodik arról, hogy Vianne hasonszőrű, még ha rejtőzik is. Egyre nélkülözhetetlenebbé válik a család életében, de mi tudjuk, hogy nem az, akinek kiadja magát, de hogy mit is akar, az csak lassan bontakozik ki.
Ez a regény sokkal sötétebb tónusú volt, mint az előző. Az elején kicsit nehezebben követhető is, hiszen minden fejezet más szemszögéből láttatja az aktuális történéseket, és nem mindig egyértelmű az első pillanattól, ki az aktuális mesélő. Ahogy haladunk előre, úgy tárulnak fel előttünk a főszereplők rejtett érzései, félelmei, múltja. Aztán a történések is felgyorsulnak, amit többen is katalizálnak. Vianne igazán csak a könyv végére kerül előtérbe. De nagyon érdekes gondolatokat hoz magával: ki tesz minket azzá, akik vagyunk? A nevünk? A múltunk? A cselekedeteink? A szeretteink? Mit jelent a genetikai származásunk, jelent egyáltalán valamit? Ha aszerint az elv szerint élted az életedet, hogy a családunkat magunk választjuk, hogyan leszel képes elfogadni, ha a gyereked is eszerint él?
Ha az első résszel szeretnétek kezdeni, ezt a könyvet olvassátok el:
5/4