Happy Death Day

Kellemes meglepetés. Nem számítottam másra, mint egy kicsit dinka tinihorror-féleségre, és bár valóban az is, a jobbik fajtából.

A sztori: Tree főiskolás, nagykanállal habzsolja az életet, és ... nem túl szimpatikus. A születésnapján is egy számára ismeretlen fiú ágyában ébred, a szobatársától kapott saját készítésű muffint a szeme láttára a kukába dobja, meglátogatja a nős professzort, akivel kavar - és megölik. Majd felébred, és végigéli ugyanazt a napot. És újra megölik. Természetesen retteg, egyre jobban, és nem érti, mi történik. De változtat, egy kicsit mindig változtat. Mégsem kerüli el a végzetét.

Egy reggel aztán a változatosság kedvéért elbeszélget Carterrel, és ő azt javasolja, találja meg a gyilkost, hátha az megtöri ezt az ördögi kört. Tree azután ennek szenteli a napjait, és egyre többet lát meg a környezetéből: új dolgokat, és a régieket másképp. Ez óhatatlanul is megváltoztatja, és ez a jellemfejlődés az, ami talán az egyik megkapó a filmben. Elég hiteles ugyanis, bár egy kicsit sekély, lehetne jobb.

A másik, amikor Tree eljátszik azzal, amiről egy kicsit mindannyian álmodunk: mi lenne, ha következmények nélkül élhetnénk az életünket? Hiszen bármit tesz, ugyanaz a vége, és a kezdet újra ugyanaz lesz. BÁRMIT tesz. Ez a rész tényleg mókás.

Ezen kívül még a fordulat is váratlan tud lenni, leginkább a kidolgozatlansága miatt, de jó, mikor egy film a saját malmára tudja hajtani a vizet: a gyengeségét.

Kifejezetten üdítő volt, kellemes popcorn mozi, kicsit néha ijesztő, kicsit abszurd, de főleg szórakoztató.

5/4