Darkness, Take My Hand

Sötét, mocskos, magával ragadó, letehetetlen, fogvacogtató.

Leginkább ezek a jelzők jutnak eszembe Patrick Kenzie és Angie Gennaro újabb kalandjáról. Szinte minden pillanatban az kattogott a fejemben: ilyen nincs, a világ nem ennyire beteg, az emberek ennél jobbak - mégis hihető volt a történet; az elején az tartott rettegésben, hogy a főszereplőkkel együtt nem értettük, egyszerűen nem volt benne semmi logika; majd ahogy egyre több részlet vált világossá, rájövünk, hogy hiába van valamiféle indíték, az nem számít. Ezeket a tetteket egyszerűen semmi nem támaszthatja alá.

A sztori elején Patricket köszönthetjük újra. Romokban az élete. Az előző könyvhöz képest túl van egy - rá nem igazán jellemző - tartós kapcsolaton, ami sokat jelentett neki. És nemcsak Grace - a lánya, Mea is közel került hozzá. De ők már a múlté. A magánnyomozó-irodát bezárták, Angie sincs már. Patrick napjai üresen telnek. És ezzel vissza is utazunk az időben, hogy megtudjuk, hogyan jutottunk ide.

Nem sokkal az előző regény történései után Patrick egy volt tanára megkéri a párost, hogy segítsenek egy barátjának. A nő az egyetemen tanít, neves pszichiáter, és vállalja egyetemisták fogadását is. Egy ilyen alkalommal egy magát Moira Kenzie-nek mondó fiatal lány rettegve mesél az ír maffiának dolgozó pasijáról, aki nagyon erőszakosan bánik vele. Ezután, mintha megtudta volna, hogy a Moira mesélt róla, a pszichiátert is elkezdik zaklatni: telefonon hívogatják, és kap egy fényképet a fiáról. Patrick és Angie elvállalja, hogy utánajár, ki áll a fenyegetések mögött, és megvédik a nő fiát. A lehetséges gyanúsítottak kihúzásával azonban a megbízóval egyetértésben lezárják a nyomozást. De ezzel nincs vége a történetnek, és kiderül, hogy Patrick sokkal jobban érintett az egyre szaporodó gyilkosságokban, mint először bárki gondolhatta volna, és a múltban gyökerezik minden. Hamarosan az FBI is bekapcsolódik, és Patrick együtt dolgozik velük. 

Ez a könyv is többféleképpen olvasható. A történet végtelenül izgalmas, és nem teljesen kiszámítható. A kegyetlenség egyszerűen ép ésszel felfoghatatlan, fojtogat bennünket, míg megszállottan olvassuk a sorokat. Nem, elfogadhatatlan, hogy a világ ilyen gonosz is lehet. Ilyen világban nem akarunk élni. Ugyanezek a gondolatok nyomasztják Patricket is, míg az őt bekebelező ügy egyre jobban magába szippantja az őt körülvevő embereket, a szeretteit is. Még az előző gyilkosság is nyomasztja mind az ő, mind Angie lelkiismeretét, de újra ellentmondásos helyzetekkel kerülnek szembe, és nehéz döntéseket kell meghozniuk. Ez az ügy jobban rájuk telepedik, és megtöri a lelküket. Mindketten elgondolkodnak, milyen áldozatot érdemes meghozni azért, hogy jobbá tegyék a világot; és kinek, minek teszik jobbá, ha mindenki, akit szeretnek, előbb-utóbb fejvesztve menekül az életükből.

Ha az első résszel szeretnétek kezdeni, ezt a könyvet olvassátok el:

Dennis Lehane: Egy pohárral a háború előtt

Olvasásom idején a moly.hu olvasóinak értékelése alapján ez a 40. legjobb krimi

5/5