Én, Tonya
R: Craig Gillespie
Fsz: Margot Robbie, Allison Janney
Gondolom, aki odáig eljut, hogy ezt a filmet válassza, már tudja, hogy Tonya Hardingról fog egy életrajzi alapokon nyugvó filmet látni. A bevezető szerint az interjúrészleteket és vallomásokat alapul véve dolgozták ki a történetet, nagyon érdekes látni, ahogy az interjúkat újraforgatták (a film végén lehet látni pár eredeti részletet, ami szó szerint megegyezik a filmben elhangzottakkal).
Nem sokat tudtam az "indicensről", nagyjából prekoncepciók nélkül ültem le a TV elé. Tette ellenére nem ítéltem el Tonyát, van elképzelésem, miket tehet az emberekkel a versenysport. De érdekes volt megismerni az előzményeket és a körülményeket.
Megismerjük a rendkívül tehetséges fiatal műkorcsolyázó gyermekkorát, családi hátterét, szerelmét és házasságát, na és persze a karrierjét, annak nehézségeit és felívelését, így eljutva ahhoz, ami miatt úgy alakultak az események, ahogy. Ha hinni lehet a film írójának, Tonya is csak a körülmények áldozata volt, bármilyen butuskán is hangzik ez (ha megnézitek a filmet, láthatjátok, mire gondolok) - mégpedig keményen megbüntetett áldozata.
Nem rossz film ez, de volt egy olyan érzésem, hogy tele van beteljesítetlen ígéretekkel. Van itt borzasztó komoly családon belüli testi-lelki erőszak (akár anyáról, akár a férjről is beszéljünk), de nincs sem meg-, sem feloldás, csak úgy van. Van humor, de kicsit túl kevés. Van dráma, de az is túl kevés. Van bűntény, de nagyon kis részt hasít csak ki magának a 119 percből. Van sport, műkorcsolya, de azt is csak színes-szagos betétnek érzem. Számomra a film igazi csúcspontja Tonya felszólalása a bíróságon, az a pillanat ragadott igazán magával.
Ettől függetlenül abszolút megtekintésre érdemes a film, rengeteg elgondolkodtató momentuma van.
4/5
