45 év
Vajon a régmúlt befolyásolja a jelen érzelmeinket?
R: Andrew Haigh
Fsz: Charlotte Rampling, Tom Courtenay
Ez egy igazán lassú film. És nem történik benne sok dolog. Ha nem szereted az elgondolkodtató, inkább a szívet-agyat, mint a szemet-fület megdolgoztató filmeket, akkor el se gondolkodj a megtekintésén!
A történés a következő: Kate és Geoff a 45. házassági évfordulójuk megünneplésére készül. Geoff egy levelet kap, melyben értesítik, hogy Kate előtti, fiatalkori szerelme holtteste előkerült (ugyanis egy közös hegyi túrán lezuhanva eltűnt). Ennyi. Folynak tovább a hétköznapok, mégis valahogy megváltozik minden.
Charlotte Rampling lenyűgöző. Rajta a reflektor, a legapróbb rezdülésével is sokat fejez ki. Nem állítom, hogy ettől maradandó alkotással van dolgunk, de megfelelő pillanatban, élethelyzetben ideget találhat. Míg ők küzdenek a változás ellen, aminek ép ésszel nézve meg sem kellene történnie, bennünk is felmerülnek a kérdések: tényleg ennyit számít ez? Hiszen az élet máshogy alakult, 45 évet eltöltöttek egymás mellett boldogan, mit számít az, hogy mi történt előtte, vagy mi történt volna, ha máshogy alakul?
És mégis számít, hiába küzdenek, egy "mi lett volna, ha...", sőt annak csak a gondolata is mindent megváltoztat. Máshová irányítja a tekintetüket, az érdeklődésüket, átrendezi a hangsúlyokat.
A végéről pedig meghallgatom bárkinek a véleményét szívesen, ha megnézte :)
4/5
