Dennis Lehane: A Drink Before the War

Ez beszippantott. Megpróbálom megfogni, hogy miért és hogyan, de még én sem tudok biztos magyarázatot.

1. Krimi. Többségeteknek ismert, hogy odáig vagyok a nyomozásért, a kis részletek utáni kutatgatásért, még akkor is (sőt talán akkor legjobban), mikor ezek nem maguktól értetődően vetik magukat a kutató szem elé, hanem unalmas órákat, napokat kell eltölteni várakozással, kutatással, keresgéléssel, kaparászással. Bár nem maradéktalanul, de az író elég jól tárja elénk, hogy ez az állás bizony egyrészt nem mindig izgalom, másrészt nem mindig ér véget délután öt, hat, vagy akárhány órakor.

2. Patrick Kenzie. A főszereplő, akiről most még sokat nem tudunk, ez egy sorozat első kötete. Vannak ugyan problémái, de egy kis túlzással Átlag Jóska (jó, jó, azért katona volt, meg mittudomén), nem a mostanában oly szokásos "mentális roncs-alkoholista-drogos-dohányos, és mégis ő a legjobb széles e világon" típus. Imádom a humorát, ami azért még a szereplők között sem mindenkinek jön át, és kimondottan örülök, hogy az ő szemén keresztül ismerem meg ezt a világot.

3. Vizualitás az leírásokban: Dennis Lehane remek abban, hogy a képzeletünkbe átvarázsolja a bostoni luxust és nyomort.

4. A két főszereplő közti dinamika: bár ez csak negyedik pontban, kevéssé jellemzően, hanyatt (még) nem esetem tőle, de eléggé bírom a két főszereplő, Angie és Patrick közötti gyerekkori barátság felnőtt verzióját, amin még csavar egyet Patrick reménytelennek tűnő szerelme. Angie is nagy arc, bár mivel Patrick szemén keresztül látunk még mindent, akkora teret nem kap önálló személyiségnek lenni.

Kicsit a történetről is: Patricket és Angie-t egy szenátor keresi meg azzal a megbízással, hogy keressék meg az iroda takarítónőjét, aki megpattant egy pár fontos dokumentummal. A lepukkant magánnyomozói irodával rendelkező párosnak jól jön a zsíros megbízás. A kételkedőknek pedig: azért pont őket találják meg, mert Patrick apja tűzoltó(hősi)karrierje után a szenátor csicskájaként képviselői posztot töltött be.

Természetesen nem eszik olyan forrón a kását, és bár a pénz nagy úr, Patricket érdeklik a részletek, mielőtt szó nélkül "leszállítja az árut". És ahogy kíváncsian kapargatja a felszínt, nyakukba szakad a pokol: hirtelen három oldalról is egyre nagyobb vérdíjat tűznek ki a fejükre, eleinte még élve kellenek, de egy idő után félő, hogy elveszítik ezt a lépéselőnyt. Üldözik őket éjjel, nappal, eldugott sikátorokban és nyílt tereken is. Az események következtében kirobban egy bandaháború is, és a halottak száma egyre nagyobb. A főszereplőknek nem csak arról kell dönteni, hogy milyen úton-módon éljenek túl - bár ez is elég lenne - hanem arról, hogy hogyan álljanak hozzá és cselekedjenek olyan kérdésekben, mint a bosszú, a rasszizmus vagy akár a hűség.

Imádtam, alig várom a következő részt!

5/5