Alig aludtam, nem tudom, miért. Tudatosan semmi nem zavart, mégis nehezen aludtam el. Aztán távozók voltak hangosak, és 8-kor már csörgött a telefon.

Pakolgatás, reggeli: narancslé, zsemle, vaj, lekvár. Tetszik, ahogy a törzsközönség reggeli közben cseveg, ahogy mezítláb csattognak a konyhában. Még kávét is iszunk tejjel, közben cigi. Nem tudom kinyitni az ajtót, nem hoztam tüzet.

Pakolás, a táska mintha egyre nagyobb lenne. Bár nehezen veszem fel, meglepően könnyű vinni. A Sé katedrálist viszonylag könnyen megtaláljuk, gyönyörűek az ablakai. Félek, a képek nem sikerültek. Megbeszéljük, hogy a világkiállítást nézzük meg, aztán busszal Alverca. Követjük a jeleket, piszkosul eltévedünk, nagy lejtőkön mászkálunk. De gyönyörűek az épületek, a Rio Trejo. A hangulat. Jól esik, hogy sokat megyünk csendben egymás mellett (mögött). Egy körül érünk valahova (van víz!), ami a világkiállítás helyszíne, bár nem tudom, mit kéne látnom. Itt töltünk egy órát, ebből én felet a parti sétányon lófrálva. Megkeresem a pályaudvart.

Vonatjegyet veszünk, az első üvegkalitkás kedves, de nem nála kell. A második nem az, és utólag gyanús, hogy nem töltötte fel a kártyánkat. A kalauz rendes, azt mondja, hagyjuk csak, az ő rendszerükben van a hiba.

Alverca kiábrándító, új építésű, ipari jellegű város. Kávézunk, pihizünk, megtudjuk (portugálul), hol a tűzoltóság. Bár itt terveztük tölteni az éjszakát, miután könnyen megtaláljuk, egy kedves fiatalember továbbküld az 5 km-re lévő Alhandrába.

Forgalmas utak mellett gyalogolunk, de most megy, érzem, hogy ezért jöttem: hogy menjek. Nem esik nehezemre, mármint lelkileg. A város, a közlekedés inkább.

A tűzoltóállomáson kedvesek, van ágy, párna, donativós.

[Kicsit kellemetlenül érint, hogy nekem kell intézni a dolgokat időnként. Néha semmi gond, de én nem ugrok fel egy vonatra, ha nem tudom biztosan, hova megy. Rosszul esik, hogy útitársam azt mondja, ez az én utam, minden úgy lesz, ahogy én mondom, aztán eltévedünk.

Nehéz elengedni a "tudom, mi hogy lesz" érzést. Sőt azt sem tudom, kell-e. Mindent megkérdezek, utánajárok. A többség ebben partner (pl. recepciós lány), van, aki nem. Ez jellemhiba? Gyengeség?]